Az „Együtt a művészetért!” Díjátadó Gálán derült fény arra, hogy a közönség ebben az évadban kinek ítélte oda a legjobb színésznőnek járó elismerést. A legtöbb voksot ezúttal Bori Réka kapta, aki a színfalak mögött, a takarásban várta, hogy a jelöltek közül ki veheti át a díjat. A fiatal színművész nem is tudta titkolni, hogy mennyire meglepte, hogy az ő nevét rejtette a boríték. „Nem számítottam rá, hogy idén én kapom meg ezt a díjat, éppen ezért óriási örömet okozott. Nagy megtiszteltetés, hogy a közönség nekem szavazott bizalmat” – tudtuk meg Bori Rékától, aki számára rendkívül izgalmas kihívásokat tartogatott az évad. 

A színművész nagyon intenzív időszakon van túl. Egy igazán színes évadot zárt, hiszen négy műfajban négy különböző karaktert formálhatott meg a színpadon. Ezt pedig óriási lehetőségként élte meg. „Megint egy olyan évad van mögöttem, amit nem győzök megköszönni a vezetőségnek, a rendezőknek és a közönségnek. Nagyszerű lehetőségeket kaptam. A Lila ákác volt az első premierem, amiben Tóth Mancit játszottam. Ez egy meghatározó előadás volt a pályámon. A darabot Kovács Lehel rendezte, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni. Szép Ernő szövege gyönyörű, és a magyar irodalom egyik legjelentősebb női figuráját megformálni kihívás volt. Lehel rendezésében pedig egy nagyon mai előadás született. Balázzsal együtt sokat fejlődtünk ennek a darabnak köszönhetően, megharcoltunk ezekkel a szerepekkel, de minden egyes pillanata megérte.”

A Lila ákácot a Leányvásár követte Juronics Tamás rendezésében, ami egy teljesen más műfaj volt, és egy egészen más karaktert kellett Rékának megformálnia. A színművész elárulta, számára mindig nagy öröm operettet játszani, hiszen a műfaj nagy rajongója. „Nagyon szeretném jól és egy kicsit új módon csinálni. Juronics Tamás célja az volt, gyönyörű és igaz legyen a történet, és közönségsiker az előadás. Óriási öröm volt számunkra azt látni, hogy a nézők mennyire szerették a Leányvásárt.”

Bori Réka számára a következő feladat Az Ackroyd-gyilkosság volt Lóth Balázs rendezésében. Bár itt egy kisebb szerep várt rá, de cseppet sem bánta. „Nagyon érdekes, amikor az ember nem főszerepet játszik, hanem egy kisebb karaktert. Meg kell találni abban a feladatban is, hogyan működik jól a színpadon. Még soha életemben nem játszottam krimiben, és nagyon vártam, mert nagyon szeretem a műfajt. Úgyhogy hatalmas élmény volt számomra, hogy részt vehettem ebben az előadásban.”

Majd jött Szente Vajk rendezésében A trón, amiben Réka alakíthatta Zofia karakterét. A színművész elárulta, egy ősbemutató, egy új magyar musical mindig nagyon izgalmas feladatot jelent számára. „Részt venni valami teljesen újban, amit először te csinálsz meg bárhol a világon, az egy nagyon nagy felelősség, de közben meg egy szuper lehetőség. Elképesztően pörgős az egész darab, ebben nincs megállás, úgy megy végig, mint egy gyorsvonat. Iszonyatos energiát emészt el, de azt hiszem, hogy ezt már megszokhattuk Vajktól. Zofia szerintem egy nagyon jó szerep, szeretem ezt a karaktert. Ebben a darabban egy egészen más oldalamat tudom megmutatni, mint amit eddig egy-egy musicalben láttak tőlem a nézők. Az évadra visszatekintve azt gondolom, hogy egy kivételes lehetőség volt, hogy négy műfajban, négy különböző szerepben is színpadra léphettem.”

Szeptembertől ismét izgalmas feladatok várnak majd Bori Rékára. Az évad első felében egy bohózatban, majd egy drámában láthatja a közönség. Ray Cooney újdonság lesz számára, Kleist műveivel viszont az egyetemi évek alatt sokat foglalkozott. 

„Ray Cooney és John Chapman vígjátékát nagyon várom. Ilyen bohózatban még sosem játszottam, úgyhogy ez egy újabb lehetőség, hogy egy új műfajban lépjek színpadra. Nagy Sándor lesz a partnerem. Nagyon szeretek Sanyival dolgozni, és a Cirkuszhercegnő óta erre nem volt alkalmunk. Ezt követi majd a Bosszú című szomorújáték Kovács D. Dániel rendezésében, ami azért is nagyon izgalmas, mert Danival még nem dolgoztam, viszont ismerem a munkásságát. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a közös munka. A darab nem ismeretlen számomra, mert a Színház- és Filmművészeti Egyetemen volt egy csodálatos tanárunk, Földényi F. László, aki Kleist kutatója, és nagyon sokat foglalkoztunk a szerző műveivel. A Schroffenstein család című drámából készülő előadás, ami A bosszú címet kapta, nagyon izgalmas és nagyon aktuális. Kíváncsi vagyok, hogy Dani hogy fog ehhez hozzányúlni, mit gondol erről a darabról. Biztos vagyok benne, hogy ez is egy nagy kihívás lesz. Nem könnyed a műfaj, de szerencsére az elmúlt években azt is megtapasztalhattuk, hogy a kecskeméti közönség mindenre nyitott. Elképesztő az a szeretet, ami itt a városban a színházat övezi. Ez szerintem példaértékű és kivételes Magyarországon, és nagyon hálásak vagyunk érte.”