Két délibáb. Az egyik: háborúk, aszály, tömeges erdőirtás, szennyezett partvidék, munkaerő-kizsákmányolás, rossz egészségügyi viszonyok, üldöztetés, erőltetett kitoloncolás, a természetes erőforrásokkal való visszaélés, a vízadó rétegek kimerítése, élelmiszerhiány… A másik: telepakolt áruházak, közbiztonság, stabil családok, megfelelő egészségügyi szolgáltatás, szabadság, megfizetett munka, az emberi jogok tiszteletben tartása, társadalmi jólét, újrahasznosítás és megújuló energiaforrások, felvirágzás, társadalmi mobilitás… És közöttük: madárrajok. Ezernyi vándormadár rajzol minduntalan lehetetlen formákat az égre. Mozgás. Szakadatlan mozgás. Madarak… és tovább: bolygók, aszteroidák, nyersanyagok, galaxisok, vér, sejtek, fegyverek, atomok, elektronok, reklámok, kvarkok, ideológia, félelem, hulladék, remény. Élet. A kozmoszban soha nincs csend. A nesztelenség agyrém. Egyetlen dolog van, a mozgás. Ha lehetetlen megállítani az elektront, akkor mi értelme kerítést húzni a madárrajok közé?

A Birdie multimediális performansz élőben vetített videókkal, tárgyakkal, az újranézett Hitchcock-féle Madarakkal, mérethű modellekkel, kétezer pici állattal, háborúkkal, csempészekkel, tömeges kivándorlással és három előadóval, akik ezzel a rendetlen világgal szellemesen, kritikusan bánnak, az emberiség iránt pedig elkötelezettek.