W. Shakespeare Coriolanus c. drámája nyomán 

“Az előadás nem politikai. Az előadás az emberről és az emberi közösségről szól. Az előadás egy harc. Az emberek harca. Coriolanus-t senki nem szereti. Sem Shakespeare darabját, sem a karaktert. Önmagához hű, önmagához őszinte. Titkon mind egyetértünk azokkal a dolgokkal, amiket állít. De egy dolog biztos. Ő nem mi. Ő kimondja, mindazt, amit mi félünk még önmagunknak is bevallani. Ha politikus volna, a demokratikus társadalom édes, lágy hazugságait szajkózva, most nem beszélnénk róla. A hazugság nem édes, nem lágy.  A hazugság véres és kegyetlen. Miközben az igazság és az őszinteség az igaz, tiszta művészet alapfeltétele.” (Urbán András, rendező)



“A náci Németország Coriolanust, mint az egy, igaz Vezért (Hitler) éltette, aki szembeszáll a tehetetlen emberrel, Brecht a mindent elnyomó demokrácia kritikusát látta benne, a darabot, pedig saját szocialista eszméi igazolásaként látta. Minden esetben a Coriolanus az állam és a demokrácia történetét mesélni el. Az állam születésének történetét, mely a törvényt arra használja fel, hogy az egyént minden törvények fölé emelje. Coriolanus tragédiája az ember tragédiája is, a teljes társadalom, a nemzet tragédiája. Egy állam csak addig egységes  míg fennáll valamiféle  külső fenyegetés veszélye. Semmi más nem képes ezt elérni." (Vedrana Božinović, dramaturg