Ebben az évadban már a harmadik bemutatón van túl rendezőként Alföldi Róbert. A Hegedűs a háztetőn, és A félelem megeszi a lelket után egyre mélyebbre megy. Tolsztoj A sötétség hatalma, melyet a Budaörsi Latinovits Színház tűzött a műsorára, egy kis orosz faluban játszódik, ahol a lelkekbe költözik be a sötétség. A bűn újabb bűnbe sodorja a kiszolgáltatott, a jövőt nem látó, a pillanatnyi boldogságot kereső főhősöket. Akár egy magyar faluban is lehetnénk. Akár napjainkban. Ezt azért félve írom le, bár ahogy az orgánumok bűnügyi rovatait, vagy bulvár szalagcímeit szemügyre vesszük, valószínű hogy a feltételezés nincs messze a realitástól. Egy módosabb gazda birtokán játszódik a történet, ahol a betegeskedő férjénél fiatalabb gazdasszony - a férfinek a második házassága - beleszeret a jóképű béreslegénybe.

Az alapszituáció ismerős, több regény, illetve film szolgál hasonló sztorival. Tolsztoj egyébként magyar színpadon ritkán játszott és a budaörsi teátrumnak köszönhetően Radnai Annamária új fordításában látható műve, igencsak felkavaró. A legizgalmasabb, hogy a szereplők miként jutnak el addig, hogy már semmi sem számít, mindent meg lehet tenni. Persze a lelkek megölését és a valódi gyilkosságokat nem előre megfontoltan teszik, hanem a bűn hálójában egyre jobban vergődve. Azt hiszik, hogy épp elsikálnak egy bűnt, de ezzel a tettel újabbat követnek el. A béreslegényt, Nyikitát az eddig elsősorban énekesként ismert Brasch Bence játssza. A fiatalembert, a tehetségkutató óta felvették a Színház és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakára, Novák Eszter és Selmeczi György növendékeként. Most azonban egy fél hangot sem énekel, végig prózában marad. Képes elhitetni, hogy ő van a középpontban, az ő sodródása, vívódása, sorozatos bűnbeesése. Kitörései, drámai csúcspontjai, különösen a darab végi bocsánatkérése és vezeklése, a kezdeti bizonytalanságok után, meggyőző. Balsai Móni remek partnere Brasch Bencének, a már sok mindenen túl esett nő újrakezdési kísérletének minden árnyalatát belesűríti játékába. Spolarics Andrea, Ilyés Róbert Bregyán Péter, Bohóczki Sári és Székely B. Miklós erős karaktereket formálnak.

Ahogy a darabban elhangzik: elfelejtettük Istent. Ennek pedig súlyos ára van. És ahogy Nyikita mondja a végén: többet nem mondok.