Vérbő vígjáték a várkastélyban
Arany Horváth ZsuzsannaA hűvös idő ellenére tömegek ostromolták a várkastélyt a kedd esti premieren. Kellemes nyári pikantéria, némi aktuális oldalvágás, sok nevetés jellemezte a színi előadást.
Egervár - A hűvös idő ellenére tömegek ostromolták a várkastélyt a kedd esti premieren. Kellemes nyári pikantéria, némi aktuális oldalvágás, sok nevetés jellemezte a színi előadást.
A tegnap esti előadás előtt a Zalai Nyári Színházak Kht. szervezői átvehették a Nyugat-dunántúl kiemelt kulturális rendezvénye címet, melyet a nyugat-dunántúli regionális idegenforgalmi bizottság nevében Tama István regionális igazgató nyújtott át.
Ezen a héten tehát Sir John Falstaff szórakoztat és játszótársai andalítanak bennünket a festői környezetben bemutatott Shakespeare-darabbal, amely A windsori víg feleségek címet viseli. Az összeszokott kecskeméti színtársulat érkezett hozzánk a Zalai Nyári Színházak Kht. szervezésében, hogy Bodolay Géza rendezésében, felfogásában láthassuk tőlük a 400 esztendős, mit sem fakuló komédiát. Amit a királynő kérésére írt a mester, mivel a koronás főnek nagyon tetszett a kövér csirkefogó, Falstaff alakja a IV. Henrikben. Itt nekünk most Dörner György adja a főszereplőt, méghozzá igen nagy erőbedobással, amiért a második felvonás végére kissé didergő közönség nagyon hálásnak mutatkozik, hiszen a kacagás rázkódása legalább megmozgatja az ember izmait.
Mielőtt Cseh Tamás és Bereményi Géza közismert, a ravaszdi Shakespeare-ről szóló dalának dallamára az előadás elkezdődik, a díszletet vehetjük szemügyre. Érdemes: Mira János a töredezett kulisszákra ugyan ráfestetett egy korabelinek mondható környezetet, de azt minduntalan megtörik a felújítás?, renoválás? agresszív vörös lépcsői, feljárói, járásai. Utóbbiakon bevásárlókocsis alakok csörtetnek be kisvártatva, nem hagyva kétséget afelől, hogy Bodolay Hamlettől átvett hitvallása újfent remekül érvényesül: az idő és a század tulajdon testét kell a színháznak felmutatnia, aki nem ezt teszi, és mégis színházat csinál, bitang megélhetési bűnöző. Az angol szerző egyébként engedelmes szövetet kínál ezen ambícióhoz, hiszen e kies hazában mutass nekem egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
Ahogy az eredetiben, itt is megtaláljuk az emberi viselkedésminták alaptípusait, csak ezúttal például biciklis szerelésben feszít Keszeg úr (Portik-Győrffy András), vagy honi utcai trikós harcosnak, majd vegyesnemű felvonulónak öltözik Pistol és Bardolph (Kedvek Richárd, Széplaky Géza), Ford és Page (Király Attila, Hegedűs Zoltán) meg ügyeskedő pénzembernek, Rómeóutánzatnak Fenton (Markanczi Zalán), aki folyton lejelzi, ő legalább angolul tud. A féltékenységi komédia középpontjában most is a nők állnak (Balogh Erika, Danyi Judit, Réti Erika, Gidró Katalin), akikkel William köztudomásúan kegyes, hiszen nekik legalább van koncepciójuk arra, hogy tegyék lóvá a szelet nekik önző és anyagi okokból csapó hájas Falstaffot, míg az erőből politizáló férjeknek csupa félresikerült elképzelésük van a kizökkent idő helyretolására. A jutalomjáték persze Dörneré, igaz, William is ott ül a színpadon egy bárzongorista képében (Látó Richárd).
A történetet kicsit szájba kell rágni, hiszen sok a szerteágazás, de az idő ekképp való múlatása rengeteg mai gegre hagy teret, lehetőséget. Ezeket felsorolni nem lehet, némelyiket csak akkor értjük, ha naprakészek vagyunk a honi bulvártörténésekben, s egynémely befolyásos honfitársunk zakóviselési szokásait közelről ismerjük. Nem fogják elhinni, még a viharként tombol Szécsi Pál-sláger is befér ebbe a műbe, sőt, némi rózsaszín párducos detektív-mozgás is. A végkifejletben aztán mindenki egyesülhet, aki addig lemaradt a fősodor poénjairól: igazság tétetik, velőtrázó színpadi kavalkád keretében, malactangás férfimanókkal, szarvasaganccsal, angol zászlós farönkkel.
A tegnap esti előadás előtt a Zalai Nyári Színházak Kht. szervezői átvehették a Nyugat-dunántúl kiemelt kulturális rendezvénye címet, melyet a nyugat-dunántúli regionális idegenforgalmi bizottság nevében Tama István regionális igazgató nyújtott át.
Ezen a héten tehát Sir John Falstaff szórakoztat és játszótársai andalítanak bennünket a festői környezetben bemutatott Shakespeare-darabbal, amely A windsori víg feleségek címet viseli. Az összeszokott kecskeméti színtársulat érkezett hozzánk a Zalai Nyári Színházak Kht. szervezésében, hogy Bodolay Géza rendezésében, felfogásában láthassuk tőlük a 400 esztendős, mit sem fakuló komédiát. Amit a királynő kérésére írt a mester, mivel a koronás főnek nagyon tetszett a kövér csirkefogó, Falstaff alakja a IV. Henrikben. Itt nekünk most Dörner György adja a főszereplőt, méghozzá igen nagy erőbedobással, amiért a második felvonás végére kissé didergő közönség nagyon hálásnak mutatkozik, hiszen a kacagás rázkódása legalább megmozgatja az ember izmait.
Mielőtt Cseh Tamás és Bereményi Géza közismert, a ravaszdi Shakespeare-ről szóló dalának dallamára az előadás elkezdődik, a díszletet vehetjük szemügyre. Érdemes: Mira János a töredezett kulisszákra ugyan ráfestetett egy korabelinek mondható környezetet, de azt minduntalan megtörik a felújítás?, renoválás? agresszív vörös lépcsői, feljárói, járásai. Utóbbiakon bevásárlókocsis alakok csörtetnek be kisvártatva, nem hagyva kétséget afelől, hogy Bodolay Hamlettől átvett hitvallása újfent remekül érvényesül: az idő és a század tulajdon testét kell a színháznak felmutatnia, aki nem ezt teszi, és mégis színházat csinál, bitang megélhetési bűnöző. Az angol szerző egyébként engedelmes szövetet kínál ezen ambícióhoz, hiszen e kies hazában mutass nekem egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
Ahogy az eredetiben, itt is megtaláljuk az emberi viselkedésminták alaptípusait, csak ezúttal például biciklis szerelésben feszít Keszeg úr (Portik-Győrffy András), vagy honi utcai trikós harcosnak, majd vegyesnemű felvonulónak öltözik Pistol és Bardolph (Kedvek Richárd, Széplaky Géza), Ford és Page (Király Attila, Hegedűs Zoltán) meg ügyeskedő pénzembernek, Rómeóutánzatnak Fenton (Markanczi Zalán), aki folyton lejelzi, ő legalább angolul tud. A féltékenységi komédia középpontjában most is a nők állnak (Balogh Erika, Danyi Judit, Réti Erika, Gidró Katalin), akikkel William köztudomásúan kegyes, hiszen nekik legalább van koncepciójuk arra, hogy tegyék lóvá a szelet nekik önző és anyagi okokból csapó hájas Falstaffot, míg az erőből politizáló férjeknek csupa félresikerült elképzelésük van a kizökkent idő helyretolására. A jutalomjáték persze Dörneré, igaz, William is ott ül a színpadon egy bárzongorista képében (Látó Richárd).
A történetet kicsit szájba kell rágni, hiszen sok a szerteágazás, de az idő ekképp való múlatása rengeteg mai gegre hagy teret, lehetőséget. Ezeket felsorolni nem lehet, némelyiket csak akkor értjük, ha naprakészek vagyunk a honi bulvártörténésekben, s egynémely befolyásos honfitársunk zakóviselési szokásait közelről ismerjük. Nem fogják elhinni, még a viharként tombol Szécsi Pál-sláger is befér ebbe a műbe, sőt, némi rózsaszín párducos detektív-mozgás is. A végkifejletben aztán mindenki egyesülhet, aki addig lemaradt a fősodor poénjairól: igazság tétetik, velőtrázó színpadi kavalkád keretében, malactangás férfimanókkal, szarvasaganccsal, angol zászlós farönkkel.
