„Bohém művészvilág, a díva a lejtő szélén öntözgeti a romlás virágait, könnyűvérű, szeretetreméltó ledér nőcske pajkos, gyermeki mosolya, sok bősz uraság (stílus)parádéja, leszbikus vonzalom, öngyilkosság, gyilkosság. Ez röviden a története Wedekind művéből, a Pandora szelencéje  alapján készült előadásnak. András Lóránt rájátszik a hollywoodi tartalomra: filmesít. A szöveget helyettesítő, a múlt század közepét idéző sanzonok, kuplék patinájához némafilmes keretet rendel: a színváltások alkalmával – mintegy lábjegyzetként – vászonra vetítõdik a Wedekind írásából sűrített tartalomváz…

Sokrétű, összetetten építkező, a cselekmény drámaiságára minduntalan rátromfoló, gazdag előadás a Lulu…a montírozott zenei háttérre épülő produkció másfél órájában az élményanyag látványban-táncban-dallamban az összes ingerküszöböt megcsiklandozza. Teszi mindezt a Figura a kísérletszínházi hagyományainak tudatában és tudásával…”

Gergely Edit – Krónika, 2003. március 29-30.