Színházak
Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1984/1985
MolièreScapin furfangjai
- ArganteOctave és Zerbinette apjaVeress László
- GéronteLeander és Jácinta apjaSalat Lehel
- LeanderGéronte fia és Zerbinette szerelmeseBajkó László
- OctaveArgante fia, Jácinta szerelmeseBarabás Árpád
- Zerbinetteállítólagos cigánylány, Leander szerelmesePolgár Emília
- JácintaGéront lánya, Octave szerelmeseBlénessy Enikő
- ScapinLeander szolgája, szemfényvesztőSzabó Tibor
- SzilveszterOctave szolgájaDavid Kozma
- HaláruslányTamás Boglár
- rendezőBéres László
- díszlettervezőCristian Gătina m.v.
- jelmeztervezőCristian Gătina m.v.
- dramaturgSebestyén Rita m.v.
- koreográfusLiviu Matei m.v.
Jean-Baptiste Poquelin Molière Párizsban született 1622-ben. Apja egyike volt annak a nyolc kárpitosnak, akik abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a király kárpitosaként a palota bútorait és textilborítását gondozzák. A fiút a legjobb iskolákban taníttatták (például a párizsi Clermont-ban), és igen korán bejárása volt a királyi udvarba. Mindez azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy vonzalmat érezzen a kárpitosi mesterség iránt. Az ifjú Molière inkább abban tűnt tehetségesnek, hogy mélyen vallásos anyjának kedvenc papját parodizálja. Végül az apja műhelyével szomszédos két színjátszó hely, a Pont-Neuf és az Hôtel de Bourgogne megtette hatását: huszonegy évesen meglapítja első színtársulatát, szerelme, a tehetséges színésznő Madeline Béjart segítségével. Az Illusztris Színház elnevezésű társulat évekig vándorol és nyomorog anélkül, hogy a legkisebb sikert aratná. Nagy nehezen sikerül elérniük, hogy 1658 októberében XIV. Lajos megnézze egyik előadásukat. A borzalmas tragédia természetesen nem nyeri el a király tetszését, de Molière nem hagyja kicsúszni a kezéből a lehetőséget: engedélyt kér arra, hogy bemutassák saját darabját, egy korai komédiát is. Ettől a naptól kezdve Molière és társulata a Napkirály szeszélyes erkölcsi és anyagi támogatását, az irigy konkurensek áskálódását, és a legmagasabb elvárásokból adódó rettegést élvezi. Elnyerik a „Király Társulata” címet, és az elkövetkező években főként Molière darabjait játsszák, saját rendezésében, és gyakorta az ő főszereplésével. Éppen a Képzelt beteg hipochonder Argante-ját játssza, amikor rosszul lesz, ám minden intés ellenére befejezi az előadást. Még aznap este meghal Rue Richelieu-beli lakásán. Temetését az egyház megtagadja, majd négy nappal később XIV. Lajos engedélyt ad rá, hogy a Saint Joseph temetőben titokban, éjjel elföldeljék. Fejfát a királyi kárpitosok emeltettek neki.
Kilenckor kivitték a házból a fakoporsót. Elöl két pap haladt némán. A koporsó mellett fiúk mentek, szerpapi fehér ingben, és hatalmas viaszgyertyákat vittek kezükben. A koporsó mögött az égő fáklyák rengetege hullámzott, a kísérők tömegében híres embereket lehetett látni: Pierre Mignard festőt, La Fontaine meseírót, Boileau és Chapelle költőket. Mindnyájan fáklyát vittek kezükben, és mögöttük sorban haladtak fáklyákkal a Palais-Royal színtársulat színészei, és végül, a mintegy kétszáz főnyire nőtt embertömeg. Amikor az egyik utcán elhaladtak, valamelyik házban kinyílt az ablak, és a fejét kidugó asszony hangosan kérdezte:
- Kit temetnek?
- Valami Molière-t – felelte a másik asszony.
Mihail Bulgakov
2004. 05. 14.