"Már csak a férfi főszereplő gondosan előkészített antréja miatt is érdemes volt elzarándokolni Budaörsre." A KULTer.hu írása a Karnebálról.
Ion Luca Caragialénak, a XIX. század végi román irodalom jelentős alakjának egyik legszerethetőbb darabját, az 1885-ben íródott Farsangot vitte színre Berzsenyi Bellaagh Ádám. A történet helyszíne a nagyvárossá fejlődő Bukarest külvárosa, szereplőink pedig egytől egyig félelmetesen komikus karakterek, igazi gettóprolik, a felkapaszkodni vágyó csőcselék kivagyi legjava.
A történet bonyodalma egy bájgúnár borbély, az öregedő szívtipró, Nea Girimea szerelmi kalandozása miatt robban ki.
Már csak a férfi főszereplő gondosan előkészített antréja miatt is érdemes volt elzarándokolni Budaörsre.
Ha létezik két lábon járó bájgúnárság, akkor ezt Bregyán Péternek tökéletesen sikerült megvalósítania a Karnebál ambivalens érzéseket kiváltó főhőseként. A szerelmi ötszög „csúcsa”, az idősödő borbély felbukkanását már a darab elejétől fogva várja a néző, és a hatás nem marad el.
Bregyán botrányosan jól alakítja a leharcolt ficsúrt.
Berzsenyi Bellaagh Ádám színházigazgató, a darab megálmodója annak ellenére, hogy először rendezett bohózatot, egyből ráérzett, kire szabták a főszerepet. „Mindig végiggondolunk több lehetséges szereposztási alternatívát, ami az elemzés szempontjából is rendkívül hasznos. Nae Girimea szerepének esetében azonban nagyon hamar született meg a döntés, tudtam, hogy Bregyánnak egy nők bálványát kell játszania” – mesélte Bellaagh. Bregyán párja a darabban Spolarics Andrea, aki Miţa Bastont alakítja.
A megcsalt szerető drámai kirohanásai, a hisztiből a forradalmat kirobbantani vágyó komika szintén könnyeket csal a néző szemébe.
Miţa heves természet, eltúlzott reakciói és folyamatos ripacskodása, feltűnősködése és drámázása végigkígyózik a darabon, csakúgy mint Parti Nagy sajátos nyelvi humora – azonban szerencsére egyik sem megy a történetvezetés rovására.
A román slum hangulat zseniálisan jelenik meg az előadás részleteiben, a díszletében és jelmezeiben is.
Szinte érezhető, ahogy Nae fodrászműhelyéből árad az áporodott levegőben kavargó pacsuliszag, a kosz már beette magát a fal repedéseibe.
A hajmosó tálat – ahová tisztességes ember be nem tenné a fejét – persze már csak a szentlélek tartja. Ne feledkezzünk el Böröndi Bencéről sem, aki Nae segédjét, Iordachét alakítja, s a lehető legtöbbet hozza ki a darab nyitányából. A néző teljesen átérezheti a kort, Bukarestet és a prolinyomort.
A Parti Nagy szóvirágai közt kalandozó felvezetés gondosan előkészíti főhősünk, Nae berobbanását a színpadra.
A sztori egyébként is jelmezközpontú, a második felvonásban, az álarcosbálon szereplőink álruhát öltenek, majd egymás bőrébe bújnak. Zöldy Z. Gergely Junior Prima-díjas jelmeztervező munkáját dicsérik a kosztümök. A fiatal alkotó számára a „román” címke hétköznapian elrajzolt, de szigorúan a szagos kisrealista eszköztár keretein belül.
„Vagány a minta, csak nem ez. Stimmel a szín, de vesztes az árnyalat” – írja le érzékletesen Zöldy Z. a darab és a jelmezek hangulatát.
„Pompás a fux, de bizsu, és sikkes, ahogy feszül a textil, csak nem ezen a pocakon. Ezek a külvárosi figurák tudják mi a módi, de mivel nem fussa rá, hát vesznek magukra valami olyasmit. A történetet a két középkorú csábító mozgatja. A festett hajú borbély napi több káposztát is megnyal, úgy is néz ki, mint a locsolkodó negyvenesek. Komikánk pedig, az elvirágzás pillanata előtti tündöklést kiélvezni vágyó szerető, a bagzó asszony édeskés illatú menetfelszerelésében hasonlóan csábos jelenség.”
Összességében mintha a figurák tényleg önmaguk paródiái lennének.
A komédia egy része abból építkezik mennyire túljátsszák saját szerepüket, mennyivel többet gondolnak magukról, mint akik valójában. Az igazi botrány, a hatalmas ramazuri és végeláthatatlan kalamajka helyszíne Bukarest külvárosában egy leszakadt ivó. Itt csúcsosodik ki a titkolt, tiltott románc Nae és legújabb szerelme, Didina Mazu, a bájos fiatal szőkeség között. Az ominózus álarcosbálra azonban a megcsalt szeretők is megérkeznek.
Mindenki jelmeze jótékony rejtekében várja, hogy léphessen.
A jelmezek palettáján megjelenik lengyel, török és kozák népviselet, sárkánykosztüm, sőt még a pincért alakító karakter is álruhát kap, és pezsgősüvegként rohangál zsörtölődve, életuntan a vendégek között. Érződik a részletekre való odafigyelés.
A megcsalt szeretők, a két feldúlt bika, Cracanel – Miţa férje – és Iancu bácsi végre rendezik viszonyukat. Az első felvonás alatt Iancu végig azt hitte, gyönyörű kis szerelme, Didina Cracanellel lép félre. Emiatt jól helyben is hagyja a korosodó úriembert, aki tényleg nem tudja mire vélni a dolgot.
Azonban leleplező bizonyítékok, szerelmeslevelek kerülnek elő, és lassan a szerelmi ötszög minden szereplőjének fejében helyre áll a rend, megfejtik a csalárdság mozgatta rejtélyt.
Tehát az álarcosbálon végre valóban megismerkedik Iancu és Cracanel, és felismerik azt is, hogy egy oldalon kell harcolniuk. Eközben Iordache és Nae jelmezt cserél, így lassan követhetetlenné válik, hogy ki a török és ki a kozák.
Amíg a felszarvazott szeretők dúlnak-fúlnak, Miţa is készül a bosszúra, most már tényleg nem csak hisztérikus kirohanásokkal, hanem egy teli vitriolos üvegcsével is…
Aki nyitott a lingvisztikai kalandozásokra, Parti Nagy zseniális szóvirágaira, és szeretne jókat nevetni, annak nyugodt szívvel ajánlhatom a darabot. Könnyed kikapcsolódást ígér, semmi aktuálpolitika, csak intrika, szerelem, csábítás – igazi bohózat.
