Dögvész pusztít Thébában Laiosz király halála óta és a város a Szfinx uralma alatt sínylődik. Oidipusz ekkor érkezik a városba, megválaszolja a Szfinx talányát és legyőzi őt, majd feleségül veszi Laiosz özvegyét, Iokaszét és a trónra lép. Mivel a dögvész tovább pusztít, elhatározza, hogy kideríti, ki ölte meg Laioszt, hisz a jóslat szerint ezzel véget vethet a dögvésznek.



Oidipusz magához hívatja Teiresziaszt a vak jóst, aki figyelmezteti, hogy ne kutassa a gyilkost, mert olyan titkokra derülhet fény, amely végzetes lehet. Végül Oidipusz kérésére elmondja, hogy a gyilkos, akit kutat, ő maga. Az események felgyorsulnak és egymás után derülnek ki az egyre elrettentőbb múltbéli titkok. Hiába minden igyekezet, a sors elkerülhetetlen.

Szophoklész klasszikusa új köntösbe bújik Sorin Militaru rendező kezében. Bár a jól ismert történet nem változik, az előadásban a hangsúlyok áthelyeződnek, így az Oidipusz és Iokaszté kapcsolata mellett ugyanolyan fontos szerepet kap az egyén és társadalom, a vezető és nép viszonya is. Oidipusz sorsán keresztül az emberi lét problémái kerülnek felszínre.

A történetet végigkövető nép, a görög drámákban gyakori kar folyamatosan jelen van a színen és reflektál a történésekre, könyörög, átkoz, ítélkezik és pártol. Emberközelibbé válnak az ógörög világ alakjai, miközben a néző folyton azzal szembesül, hogy a világ mit sem változott. Azzal szembesül, hogy a történet konkrétumain túl a problémák igen is róla szólnak