„Boldog akarok lenni!” – mondja Cléante A fösvényben.

Bár ezt akármelyik szereplő mondhatná. Sőt, akármelyikünk ugyanígy mondaná.



Mert mind a boldogságot keressük – vagy csupán a boldogulást? Egy színházi előadás (akárcsak egy új év kezdete) tökéletes alkalom arra, hogy ezt a kérdést felvessük.



Milyen stratégiát választottunk eddig a (túl)élésre? Mire alapoztuk az életünket?



Van, aki számára az emberi viszonyok a legértékesebbek. Pedig ez azt is jelenti, hogy nem használhatja (el) a másikat.

Mások ellenkezőleg: élettelen dolgokat bálványoznak. Mert azokat jól lehet használni. S mind közül a pénz a legsimulékonyabb...



Ugyanígy vannak ezzel A fösvény szereplői. A szeretetvágy, illetve a tulajdon vágya hajtja őket. Hol ettől, hol attól remélnek biztonságot. De leginkább mindkettőtől.



Az előadás nem kezesbárányokról szól. A molière-i komédia nem könnyű hab, hanem kemény penge, amely az embert a benne munkáló szeretetlenségre csupaszítja le.

„Mert hát ugyan szeret téged, de a pénzt, azt mégiscsak jobban szereti.”



Van-e a mi életünkben, amit jobban szeretünk a pénz által nyújtott biztonságnál?

Ha van, nevetni fogunk a nézőtéren. Ha nincs..