Színházak
Interetnikai Színházi Fesztivál – Szatmár
- 2024/2025
- 2022/2023
- 2016/2017
- Roberto ZuccoBarabás Árpád
- Zucco anyjaFincziski Andrea
- A lánykaAlbert Orsolya
- A nővéreMárton Réka
- A bátyjaSzűcs-Olcsváry Gellért
- Az anyjaa direktriszFincziski Andrea
- Az öregúrSinka Ignác m.v.
- Az elegáns hölgyVarga Márta
- A nehézfiúSzűcs-Olcsváry Gellért
- A türelmetlen striciPál Attila
- A rémült kurvaMezei Gabriella
- A bánatos felügyelőAntal D. Csaba
- A mádámLászló Kata
- Egy felügyelőDunkler Róbert
- Egy főfelügyelőTóth Árpád
- Egy börtönőrDunkler Róbert
- Második börtönőrTóth Árpád
- Első rendőrDunkler Róbert
- Második rendőrTóth Árpád
Férfiak, nők, kurvák, stricik; rabok és börtönőrök hangja
- rendezőZakariás Zalán
- díszlettervezőCsiki Csaba m.v.
- jelmeztervezőCsiki Csaba m.v.
- dramaturgDemeter Kata
- fordítóBognár Róbert
- zeneCsiki Csaba m.v.
- fényToásó István
- hangLőrincz József
- ügyelőMáthé Miklós Mónika
A darab cselekménye egyszerű, elbeszélésmódja tárgyilagos. Roberto Zucco gyilkos. Apja megöléséért egy fokozottan őrzött börtönben raboskodik, ahonnan csodával határos módon mégis szöknie sikerül. Intelligens ember, amolyan csendes őrült, aki a szökés után látszólag ép elméje ellenére tovább folytatja az életontást. Egy lánnyal ismerkedik meg, aki egy ideig bújtatja a titokzatos ám mégis vonzó idegent, majd mégis tanúvallomást tesz Zucco ellen. Zuccot elkapják. „Apagyilkos vagyok, anyagyilkos, rendőr¬gyilkos, gyerekgyilkos. Gyilkos.” – vallja Zucco nemes egyszerűséggel, mindenféle megbánás nélkül, majd ismét megszökik. A börtöntetőn üldözik, de nem tudják elkapni. Lezuhan.
A központi szereplő, Zucco egy antihős, ellentmondásos figura. A nyers erő és a gyermeki lélek egyként bújik meg benne. Láthatatlan szeretne lenni, ez a legfőbb vágya, közben pedig egy körözött gyilkos. Egyetlen kérdésre nem tudja a választ, hogy miért is élünk? Feszegeti saját határait, azonban nem segít rajta semmilyen emberi tapasztalat vagy érzés, inkább minden bebizonyítja az élet értelmetlenségét. Tulajdonképpen mindenkiben van egy Zucco, csak az ember elnyomja magában ezeket a dolgokat, mert elsősorban élni akar. Zucco ezzel szemben egy mániákus katona, aki eldönti hogy van egy küldetése a világ ellen és az végigviszi az élete árán is.
Zucco történetén keresztül az egyén és társadalom viszonyának problematikussága bontakozik ki, az egyéni meggyőződés és akarat, valamint a társadalmi normák, elvárások, emberi jogok és életigenlés állnak szemben egymással. Az előadás azoknak a problémáknak az egyéni vonatkozásait kutatja, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak az előttünk tornyosuló problémák kapcsán, a megemelkedett ingerküszöbünket ostromolja, arra keresve választ, hogy „hogyan vagyunk összerakva” mi, emberek.
Egy valós történet – az igazi Roberto Succo
Bernard-Marie Koltès francia drámaíró, elsőként 1988-ban bemutatott drámája megtörtént eseményen alapszik. Roberto Succo 1981-ben, csupán 19 évesen megölte anyját és apját, mert nem akarták odaadni neki az autót. Bár megpróbálta elrejteni a holttesteket, hogy elmenekülhessen, elkapták. Robertot mentális problémákkal diagnosztizálták, így csupán az elmebetegek börtönébe került, tíz évre ítélték. Itt politikai tanulmányokból szerzett diplomát. Jó magaviseletéért 5 év után a pszichiátriai kórházba szállították, azonban innen azonnal megszökött és elhagyta az országot. Az olasz sorozatgyilkos később Franciaországban és Svájcban különböző személyazonosságokat használt, itt folytathatta ámokfutását zavartalanul. Több betörés, nemi erőszak, emberrablás és gyilkosság köthető a nevéhez. 1988 tavaszán sikerült rács mögé juttatni, másnap már sikerült kiszöknie a börtönből a tetőn keresztül, ahonnan azonban lezuhant. Sérülései nem voltak súlyosak, pár hónapra rá önkezével vetett véget életének a börtöncellában.
A történet először Bernard-Marie Koltès drámaírót ihlette meg, darabja 1988-ban jelent meg és került bemutatásra. 1991-ben Pascal Froment írta meg Succo, az ok nélküli gyilkos történetét, amely alapján 2001-ben film is készült Cédric Kahn rendezésében.