„Az egyik próbán becsuktam a szememet. Kíváncsi voltam, hol van a fény. Olyan, ami a sötétben is látszik. Ványa lelkében? Jelena lelkében? Ültem lehunyt szemmel a nézőtéren, és egyszer csak kiderült valami. Kiderült, hogy miközben ezek itt mindenfélét egymás fejéhez vagdosnak, aközben minden szó, az elutasító is, az arculcsapásként elcsattanó is a szerelem viszonzása.

Ez az igazság került fényre ott a sötétben. A fény világosságánál is nagyobb fényességre.” 

– Láng Zsolt, az előadás dramaturgja