Robbant a Bombaüzlet?!  - A Thália Színház legújabb kabaréjelenetekből és kuplékból összegyúrt darabját többek között Vida Péter erősíti. A színművész emellett Kecskeméten játszik. Kabos Gyula halhatatlan szerepét Halmos Aladárt, az irattár vezetőjét formálja meg a MESEautó című zenés darabban. Pár hónapja pedig óriási meglepetés érte, ugyanis Thália Humorfesztivál díjjal tüntették ki.

Meglepődtél a jelölésen?

- Abszolút.  Mikor Litkai Gergő üzenetet küldött, hogy másnap jelenjek meg a díjátadón, épp a MESEautót próbáltam Kecskeméten s ezért csak később vettem át az elismerést, ami tulajdonképpen egy lepkeszárnyú csacsit ábrázol, ami magában hordozza a kabaré két fontos jellemzőjét: a komolyságot és a humort. Hiszen ha ezt a csacsit leültetjük, akkor egyértelműen  díjról beszélhetünk, ám ha a földre rakjuk, akkor úgy működik, mint egy csattogós lepke, amivel annak idején mi is játszottunk. Emlékszem milyen sokat nevettünk, miközben a parkettán össze-vissza tologattuk a fából készült játékot.    

A díj akkor régi szép emlékeket is eszedbe jutatott?

- Jó volt kalandozni… Annak idején egyébként bohóc akartam lenni. Innen indult minden. Nagyon szerettem nevetni és megnevettetni másokat. Imádtam a cirkuszt, már kisgyerekként hallgattam a Rádiókabarét, akkor ment a tévében a Telepódium, az Idesüss!. Utóbbiban  Verebély Iván, Kósa András,  Szuhay Balázs ökörködtek. Emlékszem az egész úgy kezdődött, hogy egy maci mászott fel a televízió lábán - ami akkor még bútordarabnak számított- a képernyőbe, és füttyentett egy nagyot. Nekem tetszett, hogy bolondoznak és nagyon szerettem volna ugyanezt csinálni. Gondoltam milyen jó, ha engem néznek az emberek. Aztán idővel ez átfordult, ma már azt szeretném, hogy annak legyen jó, aki néz. Visszatérve az elejére én tényleg bohóc akartam lenni. (mosolyog)

Ettől azért messze áll a színészi pálya, nem gondolod?

- Az osztálytársam azt mondta, hogy ha bohóc leszek, akkor nem lesz a feleségem. Erre megkérdeztem: És ha színész? Arra igennel felelt. Valahogy így jött ez a pálya, miközben persze a lány nem lett a feleségem. Utána Alfonzó könyvében olvastam először a szakmai alázatról, amit a manézs megkövetelt tőle. Pontosság, kigyakorlottság, bizalom – itt ízlelgettem először, csak még nem tudtam így megfogalmazni.

Szóval a színpadi lazaság nem egyszerű dolog?

- A színpadi lazaság mögött iszonyatosan sok munka van. Beszélhetünk mi a nagy művészetről, de valójában mindenki azért jön be színházba, hogy a munkája után kicsit lelazulhasson. És ahhoz, hogy kieressze magából a feszültséget, arra a nevetés és a sírás is jó gyógyír lehet. Félreértés ne essék, nem szeretném egyik színházi műfaj mellett se letenni a voksomat. Csepürágók vagyunk- tudomásul kell venni. Vagy így, vagy úgy, de a nézőt szórakoztatnunk kell, és én boldog vagyok, ha sikerül. Szolnokon játszottam a Szomorú vasárnapot, ami tele van Seress Rezső költői kérdéseivel. És voltak nézők, akik ezeket a kérdéseket hangosan meg is válaszolták… Vagy vegyük a MESEautót, amit tegnap játszottunk. A közönség annyira egy hullámhosszon mozgott velünk, hogy mikor jött az a rész, ahol csettintek, mert nem jut eszembe valami, valaki lentről bemondta a pontos szöveget… A színház egy csodás hely, ahol ilyen különleges pillanatok születhetnek meg.          

Ha már itt tartunk - Kabos Gyula híres szerepére - Halmos Aladár megformálására ki kért fel?

- Benedek Miklós, akivel már többször dolgoztam együtt. Érdekes, mert először a feleségemet, Szabó Andrea koreográfust kérte fel és csak később keresett meg engem is. A direktor, Cseke Péter nagyon jó alkotó-csapatot verbuvált össze, akikkel kiválóan tudtunk együtt dolgozni. Az előadás számomra nagyon gömbölyű: ízlésében, humorában pont olyan, amiért színész akartam lenni. Halmos szerepében egyébként kifejezetten nem szerettem volna Kabos Gyulát utánozni. Bár máskor már elhangzott, hogy hasonlítunk, ami természetesen nagyon megtisztelő.

Néha azért zavaró lehet?

- Hasonlítottak már sok-mindenkihez. Minden szerepemet megpróbálom az adott korban tartva, de a saját ötleteimmel fejleszteni és színesíteni. Ha olyan figurát formálok meg, amelyet nagy elődök már remekül eljátszottak, akkor arra törekszem, hogy az én változatomat is fogadják el a nézők. Mert – végleteiben is- őszintének és igaznak próbálom önmagamból megalkotni.  Egy idő után már lehet, hogy létezik majd csak rám jellemző „vidás” kézmozdulat, szöveg vagy stílus. A legnagyobb dicséret az volt, amikor valaki azt mondta: „Milyen jó a figurád dramaturgiai eszköztára!” - „Köszönöm, én találtam ki!” Mindig utánajárok az ötletnek, hogy a szófordulat, a vicc eredeti legyen! Figyelek rá, hogy a szerepeim között legyen markáns különbség. Nem előre begyakorlott klisék szerint építkezem. Kutya kötelességem megmutatni a szerep kőkemény igazságát, még akkor is, ha éppen a Denevér részeg fegyőrét, Frosch-t alakítom!  

Miközben azt állítod, hogy nem vagy egy bonviván alkat…

– Igen, és még énekelni sem tudok. Miközben képzem a hangom és mindent megteszek azért, hogy, ha a darab megkívánja tőlem, egyre jobban menjen ez a dolog. Ugyanakkor adtam már ki lemezt! – a konyhaablakon, mert zárva volt a teraszajtó…(nevet) Szerintem a színész is, mint a jó bor, idővel nemesül. Szeretnék egyre sallang-mentesebb lenni, tisztán és egyszerűen játszani. A Halhatatlanok is, akikre felnézünk, mire bátran önmaguk lettek, már nem „alakítanak”, csupán hordozzák az eltelt éveket.  Törőcsik Marika mondta, hogy most tudná eljátszani Júliát, de az már kit érdekel…   

Térjünk vissza a MESEautóra, amiben Halmos Aladárt játszod. A címben direkt lett nagybetűvel szedve a mese szó? 

- Igen, ez Benedek Miklós rendező és szerzőtársa, kisebbik fia, Albert egyértelmű utalása a saját átdolgozásuk alap-koncepciójára, mert a történet abszolút meseszerű, a valóságtól teljesen elrugaszkodik. Tulajdonképpen a legtöbben erre vágyunk, hogy kiszakadjunk a szürke hétköznapokból és nyerjünk a lottón. A lényeg az ilyen csodák megvalósulásának gyakorisága… A MESEautóban is egy ilyen csoda történik meg, hiszen a vezérigazgató meglátja az irodista lányt, és kiemeli a többiek közül. Benedek Miklós alapelve viszont az, hogy a vígjátéki könnyedség ellenére is nagyon komolyan kell vegyük a mögöttes tartalmat. Ugyanis a szórakoztatás soha nem lehet üres! Át kell, hogy adja az irodalmi üzenetet, amely esetünkben más élmény, mint a híres film, ugyanakkor egyértelmű tisztelgés az alapmű előtt.  

Nem beszéltünk még „A szomszéd néni odaát van” című produkcióról, ami kicsit eltér a tőled megszokott színházi daraboktól. Milyen szabadságot nyújt neked ez a humorest?

- De beszéltünk, mert Jászai- „híjas” művészként, ugye, (mosolyog) az ebben a produkcióban nyújtottakért díjazott a Thália Humorfesztivál zsűrije. Ez az abszurd utazás nem színház, nem stand-up, mégis színházi körülmények között játsszuk. Ennek köszönhetően viszont  szabadon megléphetek minden olyan dolgot, amiről az előbb kellő pátosszal értekeztem, szóval amit nem szabad és – ahogy mondani szoktuk- ami a csövön kifér…” A művészet lényege a kontrapunkt!”- Valló Pétertől, tisztelettel. A Szomszédnéniben Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs írásaiból a szerzők mellett Janklovics Péterrel együtt hülyülhetünk az élet nagy kérdéseiről és a hétköznapok apró bosszúságairól.

Egy hónapja mutattátok be a Bombaüzlet?!-et a Tháliában, ami szinte berobbant. A történet tulajdonképpen a magyar kabarét támasztja fel vagy róla mesél?

- A magyar kabarét nem kell feltámasztani, mert még mindig él. A történet a századfordulón indul és egészen napjainkig tart. Egy (ismét Benedek és Benedek) által színre szerkesztett darab arról, hogy a kabaré igazából jelen idejű reakció arra, ami körülvesz minket. Csak akkor van értelme, ha a mához szól. A kabaré ugyanis nem múzeum. A Bombaüzlet!(?) pedig nem nosztalgia. Hogy mi változott bő száz év alatt, semmi vagy minden, azt majd a nézők eldöntik. Színészként kifejezetten csemege-helyzet ez a korszak, a nyelvezet, ezek a dalok, szövegek, táncok, keserű, szívbe markoló vagy édes tréfák. Egy este alatt ennyiféle játszanivaló! Számomra egy hatalmas ajándék. Nagyon köszönöm a Thália Színháznak, hogy negyvenedik születésnapomra, Benedek Miklós keze alatt, egy ilyen nagyszerű csapattal a pesti kabaréról értekezhetek itt, a Nagymező utcában.