A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közös projekttel áll közönség elé.

Kiss Csaba Esti próba című egyfelvonásos színműve egy – a címben is beazonosított – emblematikus színházi helyzetet jelenít meg, két színész részvételével. A pályája delelőjén túl lévő, kiváló és érdemes művész szerepében Kilyén László, a harmadéves színinövendék szerepében Albert Orsolya egyetemi hallgató lép fel. Díszlet és jelmeztervező Dobre Kóthay Judit. Az előadás rendezője Porogi Dorka, a Művészeti Egyetem hallgatója.

Szereplők:

KILYÉN LÁSZLÓ        FÉRFI
Doráti György, kiváló és érdemes művész, ötvenes évei közepén járó "bölény"

ALBERT ORSOLYA     LÁNY
Konkoly Zsuzsa, harmadéves színinövendék

„Az Esti próba színészdarab. Egy idősödő, karizmatikus nagy férfiszínész és a nőiességét épp csak próbálgató, kezdő színészlány egy legendás film, Fellini Országúton című művének színpadra állításán dolgozik. Izgalmas színházi helyzet és igen hálás párosítás. Mindkettőjüknek vannak olyan értékei - a tapasztalat, a tudás illetve a fiatalság - amelyek vonzóak a másik számára. Ezért lesz valódi élethelyzetek sorozata a próba. Az élettől búcsúzó és az életbe belépni készülő színész párharca.

A pályájuk alkonyán levő „bölényeket" (így nevezik színházi zsargonban a meghatározó, nagy férfiszínészeket) igen fájdalmasan érinti az a feloldhatatlan ellentmondás, hogy bár egyre gazdagabb, felkavaróbb az élettapasztalatuk, egyre többet tudnak magukról, az emberről, a színházról, ez egyre inkább a saját titkuk marad- a világ egyre kevésbé kíváncsi rájuk, a közönség új bálványok felé fordul, látványosabb, „korszerűbb" új színészek felé. Több ez, mint generációváltás - ez az érték halála.

A darab férfi szereplője Doráti György ‚érdemes és kiváló művész‛ is egy ilyen keserű, magányos férfi. Egyedül él öltözőjében színészi fénykora kellékei, jelmezei között. Meglehetősen indulatos, trágár nyelvet használ, keveri kavarja a ‚tizenhat éven felüli‛ szavakat. Lénye másik oldala azonban tele van gyönyörűséggel; olyan empátiával, belefeledkezéssel beszél Maria Callasról, a világhírű operaénekesnőről, aki pályája delén ünnepelt félisten, mindenki által körülrajongott díva volt, élete utolsó éveit pedig magányosan töltötte Párizsban, mindenkitől elfelejtve. És miközben az emberi élet végletességéről, fájdalmáról beszél a lánynak, szinte könnyes szemmel hallgatja Callas egyik áriáját, Traviata búcsúját. ‚Addio del pasato‛-t. A lány döbbenten nézi a férfit, anyja fiatalkori bálványát, akiben együtt van a közönségesség, erőszakosság, durvaság és ugyanakkor a megható tisztaság, finomság és kedély.

Az Esti próba a színháznak azt a területét mutatja meg, amelyet a nézők nem ismernek. Nem a kulisszák mögötti világ szokásos közhelyéről van szó, hanem a próbáról, mint lelki folyamatról: a színészi és civil érzések váltakozásáról. A keresésről. Mi történik két színész között, amikor próbálnak? Amikor szerelmes jelenetet játszanak? Mi a vágy, a megkívánás, a testi vonzódás a színpadon? Mit gondolnak csókolózás közben? Éreznek-e valamit? Tényleg szeretik és kívánják egymást, vagy csak úgy tesznek? A végső kérdés: miből is játszik egy színész? Az Esti próba ezt az érzelmi-lelki folyamatot igyekszik érzékeltetni, amely egy előadás születését kíséri.

Zampano és Gelsomina.

2010. május 11-én, pénteken, 19 órakor a Kelemen László Kamaraszínházban.