A darab két, a harmincas évei elején járó, a társadalom perifériájára szorult nő arcképe, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást, és bizonyos értelemben tanúi egymás életének. Találkozásaikat, az együtt töltött éveket, a velük történt leginkább tragikomikusnak mondható eseményeket, különös kapcsolatukat, vitáikat, összetartásukat, mindkettőjük illúziót és csalódásait ismerjük meg az előadáson keresztül.

Elvira Lindo főként a “kisemberek” történetét írja meg, de olyan bravúrosan teszi ezt, olyan váratlan fordulatokkal gazdagítva, hogy néha az az érzésünk támad, hogy egy sűrű erdőben szélsebesen szánkázunk lefelé a hegyoldalon, miközben folyton óvakodnunk kell a váratlan helyzetektől. Történetében előreláthatatlan és gyakran kíméletlen a szereplőivel szemben, és így nézőként gyakran szeretünk beléjük, miközben nem könnyű elviselnünk, hogy tanúivá válunk sorsuknak, pillanataiknak, érzelmeiknek. De ez rendkívül könnyedén történik, és varázs teljes egészében bekebelezi a nézőt, és nem is tudatosul bennünk a szemlélő helyzete.

Edvin Liverić rendezése kiemeli az előadást a megszokott játéktérből, a színpadról, és Szabadkán egy új helyszínre, egy kávézóba helyezi át, amely a színészektől is egy egészen újfajta játékstílust követel meg.