Norrison bankigazgató a pihenésére készülődik, amikor a családjánál vendégeskedő lány - jónevű amerikai milliomosházaspár egyetlen gyermeke - vészhelyzetet jelent be: férjhez ment. Ami még rosszabb: a szülők megtudták, és útban vannak ide. Ami ennél is rosszabb: a férj egyáltalán nem gazdag. Sőt. Sőt. Sőt! De ami a legrosszabb: már a gyerek is úton van. Norrisonnak egyetlen órája van, hogy kifordítsa a sarkából a világot. Persze ennek ára van. Magas ára. De egy bank gépezete talán elég hozzá...

Molnár Ferenc a magyar polgári dráma virágkorában alkotott. Külföldön is komoly sikereket ért el. A század első évtizedeiben szinte nem létezett olyan szakmai és szakmán kívüli orgánum, amely hosszabban vagy rövidebben ne ejtett volna szót Molnár színházi sikereiről.

„Végeredményben aztán az élceknek ez a sebes kergetőzése is csak a tempó érzékeltetésére szolgál, épp úgy, mint a nagyszámú személyeknek egy-egy percre való belépése és kilépése, ami állandóan a mozgalom látszatát kelti a színpadon. Az író a maga ötleteivel folyton fűti a tempót, minden színésznek kezére dolgozik, mindegyiknek ad valami játszani vagy mondani valót – Molnár nagyszerűen tudja foglalkoztatni a színészeket –, mindegyiket a sebesség szolgálatába állítja. A szó legszorosabb értelmében színpadi bravúr ez: nem gondolati eszközökkel, nem is életjelenségekkel operál, hanem egyedül csak a színpad eszközeivel. Ezek azonban úgy belé vannak idegződve, hogy úgy bánik velük, mint készséges szolgáival.”

 (Schöpflin Aladár,Nyugat, 1929)