Piroska
Fehér ingben, vörös nyakkendősen vártunk sorunkra a júniusi hőségben. S figyeltük őt. Föltűnt ugyanis egy copfos lány Békés megye versmondói között. Róla mondták, hogy hű!… Lestük tehát. Akkor, a kicsikhez soroltan, nem hallhattam. De láttam. Gabnai Katalin írása a roevizoronline.hu oldalon.
S ma is látom, bár van ennek már sok évtizede: ül a padon, hódolói körében, s időnként kibújik nagylányos cipőjéből. Szoros hajviselete ellenére, vagy épp ezért, van benne valami babaszerűen befejezett nőiesség, valami kész, valami almaszerűen egész. Tizenöt éves lett azon az őszön. Hosszú évek múltán jöttem rá, hogy kit láttam, s aztán, ahová csak tudtam, mentem utána. >>>
