„A téma a szecesszió, mint művészi szellemiség, mint elkülönülés a rutinszerű, sztereotípiák mentén szerveződő élettől és az erre való reflektálástól. A közönség ezzel szembesülve végre tisztán ragyogó tükröt tarthat maga elé, amely a művészetet és a filozófiát immár nem a szecessziós elszakadás szellemiségében értelmező európai polgárság közelmúltját és jelenét tükrözi. Mindemellett ebben a tükörben kirajzolódik a potenciális emberséges jövő szellemének a képe, de a valódi szecessziót megélő emberiségé is, amely nem fog egyidejűleg az istenfélelem jegyében oltárokat csókolgatni és szomszédokat lemészárolni, papokat megvesztegetni és Istent dicsőíteni, hatalmasságokat csodálni és elesetteket megalázni. A közönségnek – nem titok – egyedülálló lehetősége nyílik arra, hogy szemtanúja legyen Krisztus második eljövetelének. Ez a par excellence szecesszió – esztétikai és erkölcsi epifánia.” Zlatko Paković