A Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy operabemutatója Verdi egyik legnépszerűbb romantikus operája, A trubadúr, amely Vámos László hagyományos rendezésében, Csikós Attila impozáns és korhű látványvilágával kerül színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadás különlegessége, hogy folytatva a hagyományt, a főbb szerepekben olyan külföldi operasztárok mutatkoznak be, akik először lépnek fel Magyarországon, a Szabad Tér Színház meghívására. Leonora szerepében a fiatal azeri szoprán, Dinara Alieva látható, Manricóként pedig az ismert olasz tenor, Riccardo Massi mutatkozik be a közönségnek. Azucena szerepében a világszerte elismert mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó lép színre, Luna grófot a nemzetközi hírű bariton, Kálmándy Mihály ebben a rendezésben először alakítja.

A trubadúrban árad a szenvedélyes, romantikus zene, a főszerepek énekszólama, mint minden jelentős Verdi-operában, nagy kihívás. A történet a 15. században játszódik, a polgárháború sújtotta Spanyolországban, ahol misztikus anekdoták súlya árnyékolja be a hősök életét. A királynő udvarhölgye, Leonóra és a trubadúrként feltűnő, titokzatos idegen, Manrico szerelme nemcsak a politikai ellentétek miatt torkollik sorstragédiába, hanem Luna gróf féltékenysége és az cigányasszonyhoz, Azucenához köthető babonás átok miatt is. Szenvedély, bosszú és gyilkosságok sora fémjelzi Verdi talán legdrámaibb operájának cselekményét, amelynek legismertebb dallama a Cigánykórusban hangzik fel.

A trubadúr, amely 130 éve szerepel az Operaház repertoárján, a Margitszigeti Nagyszínpad nyolc évtizedes történetének is kiemelt jelentőségű darabja. A szabadtéri színpad megnyitásának első évében, 1938 nyarán mutatták be először Oláh Gusztáv rendezésében, majd többszöri felújítást és színre vitelt követően, az 1992-es bemutató után 25 évvel tér vissza újra a Margitszigetre, ahol a Vámos László-féle rendezést utoljára láthatja a közönség.

I. felvonás: A párbaj

1. jelenet

Spanyolországot megosztotta a polgárháború. A királypárti csapatok parancsnoka, di Luna gróf eleped Leonoráért, a királyné egyik udvarhölgyéért, aki azonban nem viszonozza a gróf érzéseit. Egy ismeretlen trubadúr ejtette rabul a szívét, aki minden éjjel neki szerenádozik, s akit a féltékeny gróf mindenáron el akar fogatni. Az aragóniai palota előtt éjjel őrt állnak di Luna gróf emberei, a kapitány, Ferrando pedig, hogy a katonákat ébren tartsa, visszaemlékszik egy cigányasszony szörnyű történetére, akit azzal a váddal égettek meg elevenen, hogy a gróf kisöccsét szemmel verte. A cigányasszony lánya aztán bosszúból elrabolta a gyermeket, és úgy mondják, a tűzbe dobta ott, ahol korábban anyja lelte halálát. Egy égett gyermekcsontvázat találtak aztán azon a helyen, és nem sokkal később Luna gróf apját elemésztette a bánat. Az idős gróf, aki abban reménykedett, hogy a csontok mégsem a fiáé voltak, halála előtt megeskette idősebbik fiát, hogy felkutatja a nőt. Azonban sosem leltek a cigánylány nyomára.

2. jelenet

A palota kertjében Leonora megvallja barátnőjének, Ineznek, hogy beleszeretett egy titokzatos férfiba, akivel még a háború előtt találkozott. Ő az, aki trubadúrként minden este szerenádot ad neki. Távozásuk után Luna gróf jelenik meg, akit szinte őrületbe kerget a Leonora iránti vágy. Ahogy a hölgy ajtajához közelít, a sötétben felcsendül a trubadúr éneke. Leonora kiszalad, hogy köszöntse szerelmét, de meglepetésére az énekes helyett a gróf vár rá. Megjelenik a trubadúr és felfedi kilétét: ő Manrico, a partizán felkelők vezetője. A dühöngő gróf halálos párbajra hívja ki.

II. felvonás: A cigány

1. jelenet

A párbajban Manrico kerekedett felül, de valami furcsa ösztön hatására visszalépett az utolsó, halálos döféstől, és életben hagyta a grófot. A háború folytatódott, az utolsó csatában a királypártiak arattak győzelmet. Manrico súlyosan megsebesült, ám anyja, a cigány Azucena a harcmezőről a hegyek közé menekítette, és egy táborban meggyógyította. Ő az a „cigánylány”, akit Luna gróf keres. Életét anyja halálának emléke és a bosszúvágy árnyékolja be. Azucena nekikezd a szörnyű történet elmesélésének. Elrabolta az idős gróf kisfiát, de a gyermek, akit végül meggyilkolt, a saját fia volt. Amikor Manrico tudni szeretné, ki is ő valójában, Azucena kitérő válaszokat ad; csak az anyai szeretet számít, amit mindig is tanúsított a fia iránt, és az, hogy Manrico megtartsa esküjét, miszerint bosszút áll a Luna-családon. Hírét veszik, hogy Leonora kolostorba készül vonulni, mivel úgy hiszi, szerelme meghalt a csatában, és menekülni akar a gróftól. Manrico anyja tanácsa ellenére azonnal Leonorához indul. Azucena maga is útra kel.

2. jelenet

Luna be akarja venni a kolostort csapataival, hogy erőszakkal elragadja Leonorát. A lány épp a fogadalomtételre készül, amikor a gróf el akarja ragadni, ám ezt Manrico és emberei megakadályozzák. Harc tör ki, amelynek zűrzavarában a szerelmesek elmenekülnek.

III. felvonás: A cigány fia

1. jelenet

Luna gróf és serege támadni készül az erődöt, ahová Manrico és kedvese menekült. Ferrando berángatja Azucenát, akit a tábor környékén fogtak el. Amikor az asszony a Luna nevet hallja, reakciója gyanút kelt Ferrandóban, aki felismeri a nőben a gróf testvérének gyilkosát. Amikor Azucena Manricóért kiált, a gróf rájön, hogy ellenfelét hogyan tudná kicsalni a várból. Embereinek megparancsolja, hogy máglyát építsenek, és Azucenát ott helyben égessék meg.

2. jelenet

A várban Leonora és Manrico készül megesküdni. A lány retteg, hiszen a harc Lunával elkerülhetetlen, Manrico csapata pedig lényegesen kisebb. A férfi örök szerelmet esküszik neki. Amikor megtudják, hogy Azucena fogságba esett, Manrico azonnali támadást indít a gróf és csapatai ellen.

IV. felvonás: A kivégzés

1. jelenet

Manrico és serege vereséget szenvedett, ő maga és Azucena Luna várában foglyok. Leonora, aki el tudott menekülni Manrico hadnagyával, a várhoz érkezik. Halálra ítélt kedvese lelki üdvéért imádkozik. A várból a trubadúr hangja hallatszik. Luna gróf elrendeli Manrico és Azucena kivégzését. Kedvese szabadon engedéséért cserébe Leonora felajánlja magát a grófnak, aki elfogadja az ajánlatot, nem sejtvén, hogy imádottja lassan ölő mérget ivott.

2. jelenet

 A börtönben Manrico Azucenát próbálja nyugtatni, aki retteg a rá váró tűzhaláltól. A fiú a régi boldog, szabad idők emlékének felidézésével próbálja csitítani őt. Leonora siet be, menekülésre sürgetve Manricót. A férfi rájön, hogy szerelme milyen áron váltotta ki őt; elutasítja a lányt és a gróf kegyelmét is. A méreg azonban hatni kezd: Leonora szerelme karjaiban hal meg, a gróf szeme láttára. Luna kivégezteti Manricót. Azucena az égre kiáltja: bosszúja beteljesült, a gróf saját fivérét ölette meg.

Kenesey Judit, opera.hu