Dante Alighieri születésének 750. évfordulója alkalmából a Budapesti Nyári Fesztivál Liszt Ferenc pokol és menny között cikázó műveivel nyitja meg a szezont. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad Liszt és Dante című nyitókoncertjén a Nemzeti Filharmonikusokat Kocsis Zoltán vezényli. Ördögien virtuóz karmesteri pálcája nyomán a zeneszerző géniusz olyan, képzőművészeti ihletésű művei csendülnek fel, mint az Éji menet és a Mephisto-keringő, melyek Lenau romantikus Faustjának hatására születtek meg, illetve a Haláltánc, melyet a pisai Nagy temető falán található A halál diadala című freskó ihletett. A háromtételes Dante-szimfónia az Isteni színjáték helyszíneire, a Pokol, a Tisztítótűz és a Paradicsom köreibe kalauzolja a hallgatóságot.

Liszt, a romantikus művész és a vallásos ember sokat foglalkozott a halál gondolatával és a túlvilággal. Legnagyszerűbb alkotásai is e témákban születtek. Különleges, zseniális érzéke volt a pokoli látomások, a sátáni irónia zenei kifejezéséhez; a romantikus programzene egyik legkiemelkedőbb művészeként a végletekig fokozta a zene ábrázoló készségét. A június 12-i nyitókoncerten elhangzó művei a létezés, a morál, az ördöggel, a teremtővel való viszonyunkat járják körül a zene semmi mással nem helyettesíthető eszközeivel.
Műsor:

Liszt: Éji menet és Mephisto keringő
Liszt: Haláltánc
Liszt: Dante szimfónia

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar

Énekes szólista: Szalai Ágnes

Zongoraművész: Oravecz György

Karigazgató: Antal Mátyás

Vezényel: Kocsis Zoltán

„A Margitszigeten járva mindig ott érzem lebegni Arany János, Krúdy Gyula szellemét. A nevezetes víztoronyra nézve Krúdy Toronyzene c. novellája jut eszembe. A gyönyörűen felújított szabadtéri színpadon júniusban elhangzó koncertünk kapcsán meg úgy érzem, mostantól Liszt Ferenc is csatlakozik képzeletemben a két írónagyság mellé. A magyar zeneszerző-géniusz majdan elhangzó műveit képzőművészeti, irodalmi alkotások ihlették. Az Éji menet és a Mephisto-keringő nem is Goethe, hanem Lenau romantikus Faustja hatására született. Egy levelében Liszt azt írta:» Különösen azt szeretném, hogy a két Faust-epizódot egymástól szét nem választva adják elő – megkockáztatva, hogy a közönséget Az éji menettel néhány percig untatják. « Ennek ellenére a szófogadatlan utókor csak a slágerszámba menő keringőt részesíti előnyben, így a Nemzeti Filharmonikusok – a szerzők akaratát mindig tiszteletben tartó - Kocsis Zoltán vezényletével most engedelmes dédunokákként tesznek eleget Liszt kérésének.

A Haláltánc, melyet a pisai Camposanto monumentale (Nagy temető) falán található, A halál diadala (Trionfo della Morte) című freskó ihletett, gyakorlatilag zongoraverseny, melyről így írt Pándi Marianne: »…ez nyúlik vissza a messzebb múltba, és ez mutat a távolabbi jövőbe. A múlt: a gregorián dallamvilág…; a jövő: Bartók zenéje…. Nem véletlen, hogy a zongoraművész Bartók egyik emlékezetes produkciója éppen a Haláltánc volt! « Bartók megrázónak, lenyűgözőnek tartotta Liszt Haláltáncát.

A Dante szimfóniáról a következőket írta barátjának, később vejének, Richard Wagnernek:» Már régen él gondolataimban egy Dante-szimfónia – az év folyamán meg akarom írni. – 3 tételben: Pokol, Tisztítótűz és Paradicsom – az első kettőt csak zenekarra, az utolsót kórussal. Ha ősszel meglátogatlak, valószínűleg magammal hozhatom, és ha nem találod rossznak, engedelmeddel Neked ajánlom. « Wagner nem találta rossznak és ugyanez mondható el az utókorról is. Mind a négy mű a létezés, a morál, az ördöggel, a teremtővel való viszonyunkat járja körül a zene semmi mással nem helyettesíthető eszközeivel. Tévedés azt hinni, hogy egy szigeten eltöltött nyárestén efféle súlyos kérdéseknek nincs helye. Gondoljunk csak Babits Esti kérdésére: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő?

Eladhatjuk-e lelkünket múló előnyökért? Elszerethetjük-e ördögi segítséggel más párját? Mi vár ránk, ha már nem leszünk itt e földön? Ezek lesznek ennek az estének a kérdései. Nem tudom, kapunk-e választ, de a koncert után a sziget susogó fái közt sétálva, Margit kolostorának romjai között botorkálva bizonyosan úgy érezhetjük, hogy – Kosztolányi szavaival – » hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam. «”

Kovács Géza
a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója