Hét év. Az életszakaszok változásának periódusa. Hosszú idő, mely mégis gyorsan tovaszáll. Jelenetekre redukálódik. Filmkockák sorozatává.
És számvetés elé állít: újrakezdeni vagy folytatni a mindennapokat? Egyedül maradni vagy társat keresni? E nagy választás elé kerül Simone (Börcsök Enikő) is, Jean-Claude Grumberg darabjának zsidó főhősnője is. A gyermekeit egyedül nevelő, férjét a haláltáborból hazaváró asszony a boldog múlt vidám perceire való visszaemlékezés szótlanságában görnyed naphosszat a varrnivaló ruhák felett cserfes kolléganői (Hegyi Barbara, Majsai-Nyilas Tünde, Igó Éva, Pap Vera) társaságában. Az egymással folytonosan élcelődő varrónők ugyanis ujjaik helyett inkább szájukat szeretik jártatni vagy dalra fakadni, táncolni. Hogy felejtsenek... Hogy megoszthassák valakivel bánatukat, ha már otthon nem lehet... Hogy megkíséreljék befoltzoni a mély sebeket, a körülöttük dúló második világháború borzalmainak elvarratlan szálait. Mégha a cérna minduntalan elszakad is, mindig van mit és min javítani... Akkor is, ha úgy tűnik, hogy a szabásmintákon kívül semmi sem változik. Legfeljebb a hatalmi rendszer...
Az ötvenes évek Párizsának atmoszférája lengi be a teret, édes-bús sanzonok csendülnek fel, miközben történelmi pillanatfelvételek peregnek le szemünk előtt. A vizuális eszközhasználat révén egybejátszik múlt és jelen, akkor és ott, itt és most. A Pesti Színházban futó Varrónők (legközelebb május 15-én és 25-én este tekinthető meg) Eszenyi Enikő rendezésében különleges szcenikával ötvözi a mozgóképes és színpadi világot, s remek karakterfigurákat vonultat fel (Kern András, Kútvölgyi Erzsébet, Lajos András e.h.). Fanyarul ironikus és a humánum mindenekfelettisége mellett érvelő előadás.