Csehov mű 1912-ben jelent meg először magyar színpadon, amikor Budán, a Várszínházban bemutatták a Sirályt – nem túl fényes szereposztásban. Ezzel szemben Szatmárnémetiben az első Csehov-bemutató az 1920-1921-es színi évadban Szabadkay József igazgató nevéhez fűződik, aki 1920. november 5-én mutatta be a Ványa bácsit. Ez az időpont kiemelkedő eseményként jegyezhető fel a város színháztörténetében. Elsősorban azért, mert a Ványa bácsi az első Csehov-mű városunkban, és azért is, mert a Vígszínházbeli magyar ősbemutató után Szatmárnémeti volt az első vidéki színház, ahol a darab műsorra került. Meghatározó szerepe volt ebben a társulat igazgatójának Szabadkay Józsefnek, aki igazgatósága idején rengeteg alkalommal tette meg a Szatmárnémeti Budapest utat, hogy kora színjátszásának legfrissebb termékeivel halmozza el a város színházszerető közönségét. Így jutott el a Ványa bácsi városunkba. 1920-ban két alkalommal került színpadra, ami annak idején, vidéken, megszokott előadásszámnak számított.

Aztán teltek az évek. A szatmáriak nem vásároltak jegyet a Bánk bánra, mert unták, Az ember tragédiájára sem, és a Nórára sem. Ha meg akartak élni a színészeink, azt játszottak, amire a közönség bejött. Amilyen volt a közönség, olyan volt a műsorrend! Ez a közönség nem az igazi irodalmi értékekre vágyott. Bohózatot, zenés vígjátékot, operettet szórakoztatóipari szinten tálalva, ezt követelte az akkori színházi közönség Szatmárnémetiben. A megtisztító lelki, szellemi élmény helyett a jóllakottság érzetét keltő előadásokat választották. Az ilyen igénytelenséggel próbáltak szembeszállni az olyan színigazgatók, mint Szabadkay, de amikor a fizetést kellett kiosztania a tagságnak, bizony ő is beadta a derekát a közönség elvárásának. A semmitmondó színház mindig kedvez a hatalomnak, mert szándéka ellenére, azt sugallja a nézőknek: minden nagyon szép, minden nagyon jó. A közönség szórakozzon, ne jusson az eszébe semmi! Végül is a közönség igénytelensége besegített a román cenzúrának.

Harmincnégy évig Csehovtalan volt a város színjátszása. Színházi ízlésünk színvonalában a kimaradt 34 év hatását ma is érezhetjük. 1954-ben, vagyis a magyarországi bemutatóhoz képest 42, a mű születéshez képest 68 év késéssel került színre A dohányzás ártalmairól és A medve című két Csehov-jelenet Diószeghy Ivánnal, Krasznay Paulával, Török Istvánnal, Cseresnyés Gyulával, Kiss Imrével, Nádai Istvánnal és Vándor Andrással. Nem mondható, hogy ezzel megtört a jég, de jelzésértékű lépés történt, amivel tudatni akarták a világgal merre is látható az a csillag, amely a megváltás felé mutat.

Aztán megint eltűnt Csehov színházunk műsoráról – egy évtizedre. A Sirály 1896-ban született meg Csehov tollából. Magyar nyelvterületen először 1912-ben került színre a Várszínházban, Feld Irén Kamarajáték Társulatánál, vagyis 16 év késéssel. Szatmárnémetiben Csehovnak ezzel a 4 felvonásos színművel az 1965-1966-os évadban – születésétől számítva, mintegy 70 évvel – érkezett meg közönségünkhöz. Kovács Ferenc rendezésében nevezetes előadás született, amely 20 alkalommal került színre András Gyulával, Boér Ferenccel, Csíky Andrással, Diószeghy Ivánnal, Elekes Emmával, Fülöp Ildikóval, Korcsmáros Jenővel, Köllő Bélával, Nagy Izával, Nyiredi Piroskával és Török Istvánnal. Láthatta Arad (2 alkalommal), Kolozsvár (3 alkalommal), Nagybánya, Nagykároly, Nagyvárad valamint Temesvár (2 alkalommal) közönsége.

A következő Csehov-bemutató a Három nővér volt. Csehov 1901-ben tett pontot a darab végére. Magyar nyelven először a Vígszínház játszotta 1922-ben.  Szatmárnémetiben az 1980-1981-es évadban mutatták be először, Kovács Ferenc rendezésében 1980. szeptember 12-én. Íme, a játszó személyek sora, akiket hála illet a vállalkozást: Ács Alajos, Bartis Ildikó, Benczédi Sándor, Dálnoki Zsóka, Dávid Sándor, Dengyel Iván, ifj. Diószeghy Iván, Elekes Emma, Kisfalussy Bálint, Méhes Kati, Nyiredi Piroska, Tóth-Páll Miklós, Török István, Vándor András, Znorovszky Ildikó.

A Három nővér azon ritka Csehov-darabok közé tartozik, amelyet másodszor is műsorra tűzött színházunk. Az 2009-2010. évadban Keresztes Attila rendezte. Azon nagysikerű előadások közé tartozik, amelyet két évadon keresztül műsoron tarthattak. A szatmárnémeti színtársulatok legmagasabb előadásszámot elért Csehov-darabja ez a Keresztes-rendezés. 25 alkalommal tűzték műsorra. Játszották Nagybányán, Kisvárdán, Sepsiszentgyörgyön, Aradon, Kolozsváron (2 előadás). Az előadás szereplőinek névsora: Biró József m. v., Csiki Orsolya, Gaál Gyula, István István, Méhes Kati, Nagy Antal, Nagy Csongor Zsolt, Nagy Orbán, Némethy Zsuzsa, Péter Attila Zsolt, Rappert Gábor, Varga Andrea, Vencz Stella, Zákány Mihály.

Érdekes a Platonov szerelmei című színmű története. Orvostanhallgató volt Csehov 1884-ben, amikor a darabot írta. Több címmel is játszották. Ismertek a Vidéki Hamlet, a Platonov, a Platonov szerelmei, A bolond Platonov, a Címnélküli darab címek. Sikertelen kísérletnek érezte, ezért összetépte a szerző. Az öccse, Mihály azonban lemásolta, így maradt fenn. A Szovjetunió Központi Levéltárába került, ott lappangott 1920-ig. Elbert János fordította magyarra. Kovács Levente áttoldozta és rendezte az Északi Színház magyar társulatával az 1989-1990-es évadban. A szereplők névsora: Ács Alajos, András Gyula, Bessenyei István, Czintos József, Földes Kati, Fülöp Erzsébet, László Zsuzsa, Lőrincz Erika, Méhes Kati, Parászka Miklós, Szélyes Ferenc. 16 alkalommal tűzték műsorra az előadást, ami arra enged következtetni, hogy sikeres vállalkozás volt.

Csehov - Kiss Csaba: De mi lett a nővel? című férfimeséjét az Ács Alajos Játékszínben vitte színre a 2001-2002-es színi évadban Venczel Valentin rendező. István Istvánt, Nagy Dorottyát és Rappert Gábort láthatta a közönség a Csehov-novellákból készült darabban. A következő évadban is műsoron maradt és összesen 21 előadást ért meg.

Árkosi Árpád rendezte a Cseresznyéskert című Csehov-komédiát, amelynek a bemutatójára 2002. november 22-én került sor. A társulat emlékezetes előadásainak sorába tartozik, nem csak Senkálszky Endre vendégjátéka miatt (aki az időközben megbetegedett Ács Alajosra kiosztott szerepet vette át), hanem több jó alakítás miatt is. Íme, a nagyszerű szereplőgárda: András Gyula, Bessenyei István, István István, Kató Emőke, Kulcsár Sz. Attila, László Zita, Lőrincz Ágnes, Márkó Eszter, Méhes Kati, Nagy Csongor, Nagy Dorottya, Nagy Orbán, Rappert Gábor, Senkálszky Endre, Szűcs Ervin, Tóth-Páll Miklós, Zákány Mihály. A kis előadásszám a helyi színházi közönség ízléséről árulkodik. A darabot 1903-ban írta Csehov. Magyar nyelvre, a Vígszínház számára Tóth Árpád ültette át 1924-ben. A szereposztásban Hegedűs Gyula és Csortos Gyula nevével találkozunk.

Összegezve tehát elmondható, hogy kevés Csehovot kaptunk, mert ennyit igényelt a szatmárnémeti közönség. Harag György ezt a közönség terrorjának nevezte. Elekes Emma kétségbeesve nyilatkozta, a hetvenes évek közepén, hogy évtizedeken át próbáltuk igényesebbre és igényesebbre nevelni a szatmári közönséget, de csak fél sikert értünk el. Egyre csökken azoknak a nézőknek a száma, akik gondolkodni, megtisztulni akarnak a pénzükért és nem szórakozni.

Felleltározva tehát az eddigi eredményt, a szatmárnémeti Csehov-bemutatók és színházigazgatók sora így alakult: Ványa bácsi 1920. november 5-én (Szabadkay József), A dohányzás ártalmairól és A medve, 1954. október 31. (Harag György), Sirály 1965-1966 (Csíky András), Három nővér 1980-1981 (Gergely János), Platonov szerelmei 1989-1990 (Parászka Miklós), De mi lett a nővel? 2001-2002 (Lőrincz Ágnes), Cseresznyéskert 2002-2003 (Lőrincz Ágnes), Sirály 2009-2010 (Keresztes Attila).

A Harag György Társulat 2015. november 27-én újból nagy hittel gyürkőzik Csehov Sirályához a Bessenyei Gedő István igazgató által kialakította évad keretében, ezúttal Sorin Militaru rendezésében. Hátha most tényleg megtörik a jég és műsorról levehetetlen sikert ér el a Csehov-darab Szatmárnémeti színházi közönségénél is.