Othello fekete a fehér Velence szolgálatában. Katona, aki tapasztalt, tehetséges a hadvezetésben, de járatlan az élet egyéb területein. Azt hiszi, mindenki olyan, mint ő. Desdemona beleszeret, megszökik apja házából és feleségül megy a már nem fiatal férfihoz. Jago mérget csöpögtet Othello fülébe. Hogy Desdemona megcsalja Cassióval. Elejtett szavakkal mérgezi. A legócskább közhelyekkel fogja meg. És nem engedi ki a kezéből. Egyre arcátlanabbul űzi, míg teljesen ki nem fordul magából, míg be nem teljesíti azt, amit gondolnak róla.

Az Othello a féltékenység tragédiája. Így gondolunk rá. Ha soha nem láttuk, nem olvastuk is. Így él a köztudatban. Emblematikus mű. És közben az Othello csupa kérdés! Mért szökik meg Desdemona az apjától? Mért nem állnak elé, hogy szeretik egymást, és össze akarnak házasodni? Tényleg olyan fontos Othello Velencének? Rasszisták vagy sem? Mért olyan biztos magában Othello? És Desdemona? Mért nem kérdez semmit Othello Desdemonától? Vagy Cassiótól? Mi baja igazából Jagónak Othellóval? És mért nem szól a józan gondolkodású, úrnőjét szerető Emilia, hogy ő találta meg a kendőt, és adta oda Jágónak, amikor látja, milyen nagy a baj? És mért öli meg Jago a végén, mikor ő soha nem cselekszik közvetlenül, nyíltan? Hogy lehet, hogy Jago becsületes voltát senki nem kérdőjelezi meg? Mért hisz benne vakon Othello? És Cassio is? Naivak vagy nemtörődömök? Rossz emberismerők, vagy csak nem kutatják a másik embert? Mért? Hogy megtudjanak róla és magukról is valamit. Hogy ne hagyják magukat olyan könnyen manipulálni. Hogy ne csak magukról gondolkodjanak, hanem a másikról is.