Az előadás hűségesen követi Csehov eredetijét. Súlypontjában a színház és az élet-színház áll, de szinte az összes színházi eszköz használatáról lemond: nincs se díszlet, se jelmez, csak mondatok, érzések és gondolatok - olyan közel a nézőhöz, hogy szinte tapintani lehet őket.