Szűcs Nelli és Trill Zsolt a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói közé tartoznak. Pályafutásuk a kezdetektől összefonódik a színházalapító- rendező Vidnyánszky Attilával. Számos, a beregszászi társulatnak nemzetközi elismerést is hozó darabban alakítottak fontos szerepeket. Mindketten követték Vidnyánszkyt a debreceni Csokonai Színházba, amelynek 2006 óta, a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház mellett, mind a ketten a tagjai. A Gyulai Várszínház nyári évadainak programjait évek óta gazdagítják neves, sikerre vitt bemutatókkal, előadásokkal.
SZŰCS NELLIT és TRILL ZSOLTOT kérdeztük szerepeikről
– Milyen emlékeket idéz fel Önben Gyula városa, illetve a Várszínház?
– SzN: Engem nagyon jó élmények fűznek hozzá. Gyula városa, illetve a Várszínház olyan számomra, mintha minden évben haza mennénk vissza. Hosszú évek óta mindig nagyon szívesen járunk oda vissza önökhöz, és minden alkalommal nagy szeretettel fogadtak bennünket. Mind a vendégelőadásaink, mind a bemutatóink, amelyek többsége a Gyulai Várszínház színpadán készült, sikeresek voltak. Boccaccio Dekameronjával léptünk fel először, 15 éve és nagy sikert arattunk rögtön az első előadásunk után. De ott csináltuk például a Tótékat, a Karnyónét, A szarvassá változott fiút, A Shakespeare-koszorút és ezeket a darabokat tovább is vittük és nagy örömmel játszottuk, játsszuk továbbra is. Egyszóval Gyula fantasztikus a hely, ahol nagy varázslatokat lehet létrehozni.
– A jelenlegi előadásuk egy teljesen új koncepció alapján született, hiszen ebben a darabban Prospero, akit Shakespeare férfinak írt meg, Prospera játssza, aki nő. Menynyire volt nehéz belehelyezkedni a Prospera szerepébe?
– SzN: Az a hír, hogy én leszek Prospera, engem úgy érintett, mint amikor Miranda először láthatott vihart. Mert valahol úgy érzem, hogy én túl fiatal vagyok erre a szerepre. Véleményem szerint, ez a mű Shakespeare egyik legnehezebb darabja, mert rengeteg kérdést tesz föl, amelyekkel nagyon sokáig lehetne foglalkozni. Szerintem, a szerep azt kívánja meg, hogy ugyanúgy, mint magában Prosperóban legyen benne egyszerre Ariel és Calibán ellentéte, hogy dúljanak benne a viharok és ezek a kérdések. Valamint a darab főhőse, Prospera anyaként talán valamivel többet képes átadni a lányának, Mirandának a világról.
– A darabban Ön formálja meg a vad Calibánt. Milyen kihívásokat rejt ez a szerep?
– TZs: Nemcsak maga a szerep nagyon komoly kihívás, hanem az egész darab az. Ugyanis olyan többrétegű szereplői vannak, mint például Calibán, aki egy nagyon érdekes és izgalmas figura ebben a műben. Egyrészről ő természet vadságában élő, az ösztönvilágot megjelenítő, lázadó vadember. Másrészről nemcsak az ösztönökről van itt szó, hanem fontos szerepet játszik a magára hagyott gyermek lelkivilága is, aki tele van félelemmel.