A zsámbéki színház 2009-es évadának egyik kiemelkedõ elõadása „titokban maradt”.

Színházi workshopnak indult ugyanis a munka és nem azzal a szándékkal, hogy közönség elé kerüljön. A kaposvári egyetem színmûvészeti tagozatának hallgatói a workshop végére egy olyan elõadást hoztak létre, melyre úgy éreztük, kell nézõket hívnunk. Két este láthatták az Ottmaradottak címre keresztelt elõadást azok a szerencsések, akikhez eljutott a híre.



Idén ezért már a színház fontosnak ígérkezõ új bemutatója készül a múlt évben összeállt csapattal, melyrõl a rendezõ, Kárpáti Pál a következõket írja:



„ Az elõadás Bizet Carmenjének újragondolása. Az eredeti – Prosper Mérimée kisregényébõl

készült – librettó Sevillában játszódik, szereplõi cigánylányok, katonák, csempészek. A mi történetünk nem az opera atmoszféráját kívánja felidézni. Nálunk nem a karrierista tizedes leépülésérõl és az ösztönei által irányított cigánylány pusztulásáról szól a darab. A vágyak és indulatok hasonlóak itt is, de ez egy füstös lebuj mélyérõl konokul és szikáron kiszivárgó kegyetlen és durva, ám fanyar humorral átitatott történet. Minden szereplõ jelen van végig, nem rejthetik el egymás elõl szándékaikat és vágyaikat, kénytelenek nyílt kártyákkal játszani. A zsigeri játékon keresztül megpróbáljuk beleásni magunkat az ember bonyolult lélektani folyamataiba. A féktelen mulatozások és túlfûtött érzelmi állapotok mélyén valójában elfojtások, önhazugságok tömege, valamiféle egymás közötti kimondatlan hierarchia lappang.



Zenés színház. Az opera partitúrája a kiindulási pont, de az egy hónapos workshop jellegû próbafolyamaton az a célunk, hogy a színészekkel és zenészekkel egy új zenei anyagot hozzunk létre. Nem tudnánk és nem is akarjuk Bizet operáját színpadra vinni. Élõ és aktuális színházat csinálunk, hogy felvethessünk a huszonéves fiatalok belsõ világával kapcsolatos alapvetõ, de tabuként kezelt kérdéseket. Ehhez igazítjuk a darab zenei világát is.”