Nagy Britannia EU-ból való tragikomikus kilépése után a felszabaduló helyet mihamarabb be kell tölteni, különben az EU összeomolhat. Európa figyelme Koszovó felé irányul, és az ország váratlanul történelmi jelentőségű, kihagyhatatlan lehetőséggel találja szemben magát. De ahogy az történni szokott, a lehetőség egy hatalmas kihívással is együtt jár. Koszovóval együtt Szerbiának esélye van így belépni az Unióba. A koszovóiak – emberek és állatok – mozgósítják magukat az Európa által előírt, a csatlakozás feltételének szabott standardok elérése érdekében. Ám ezt sokkal jobban és gyorsabban véghez kell vinniük, mint Szerbiának. Az EU alapdokumentuma, amit a koszovói hatóságok kézhez kapnak a Koszovó és a 3000 egyszerű szabályozás Európa felé címet viseli.

A pristinai Tony Blair Vágóhíd ettől kezdve csak a minőségi ellenőrzés folyamatán átesett húst értékesítheti. A vágóhíd tulajdonosai – azon való igyekezetükben, hogy teljesítsék a feltételt – kafkai utazásba fognak az állami bürokráciában, ahol haszontalan és korrupt hatóságokkal és bürokratákkal akad dolguk. Sőt, egyenesen el kell lopniuk egy zsiráfot a skopjei állatkertből, hogy a koszovói miniszterelnöknek felszolgálhassák születésnapja alkalmából. De miközben néhányan az újuló félben lévő országból belevágnak az új kihívásba, az állatok orwelli világa is megelevenedik és szeretné kihasználni ezt a politikai hátszelet, hogy kinyilvánítsa és megfogalmazza a méltóságteljes lemészárlásra formált igényét.

“Cinikus” koszovói írásként a darab az aktuális koszovói és európai valóság tragikomikus látképét festi meg. Az EU-hoz való jóhiszemű csatlakozási törekvések egyrészt a nevetséges európai követelményekbe és szabályozásokba, másrészt pedig a bürokraták ravaszkodásaiba ütköznek, akiket csak az érdekel, hogy a dolgok „papíron jól mutassanak”.