Az Udvari Kamaraszínház tabudöntögető, magyar sorskérdésekkel foglalkozó előadásainak sorában a Tizenkilenc következik. Balogh Tibor így fejezte be tavaly Fadett c. nagyszerű írását Tizennyolc c. előadásunkról a magyarteatrum.hu oldalon: „Az évszázaddal ezelőtti ’18 obstrukciója mintha megismétlődni kezdene mostanában. Nehogy a hamiskártyás érdekistenség a 19-es lapot is behúzza!” Ha nem is a hamiskártyás érdekistenség, de az Udvari Kamaraszínház behúzza a tizenkilences lapot új produkciójával.

Az előadás az I. világháború utáni időszakkal foglalkozik, az olyan valláspótló ideológiák vörös vírusként való elterjedésével, mint a bolsevizmus és a kommunizmus, valamint a hozzájuk kapcsolódó, a vörös vírus terjedését kiötlő, azt elősegítő történelmi figurákkal, mint Lenin és környezete, vagy Kun Béla és itthoni segítői.

Ezt az évet is, épp, mint az előzőt, csak úgy lehet nézni és megérteni történelmi szempontból, ha visszamegyünk az időben, és megmutatjuk pl. a Lenin hazaszállítását levezénylő németeket, vagy azt a borzalmas 1918-as júliusi éjszakát, amikor az orosz cári családot lemészárolják, hogy véget érjen egy korszak, és elkezdődjön egy másik, a kommunizmus, a gyors „tömegesülés” korszaka, aminek megvalósulása után Lenin repülőgépet ígér a megvezetett tömegeknek. Ezek az emberek szentül meg voltak győződve a saját igazukról. Hittek abban, hogy amit tesznek, az jó. Mindegy, mi az ára, mennyi vér folyik, hány ember élete megy tönkre. Minden mindegy, csak az eszme szárnyaljon éjsötét szárnyakon.

1919. Történetek, emberi sorsok a történelem színpadán. 101 évvel később pedig az Udvari Kamaraszínház színpadán, Tizenkilenc c. legújabb előadásunkban próbáljuk felidézni némi humorral és szerelemmel fűszerezve ezeket a történeteket és emberi sorsokat.

Szigeti Réka