Jug Đorđević, rendező: Kik ma Blanche, Stanley, Stella és Mitch, ez volt az egyik fő kérdés a koncepció kiválasztásakor. Ha minden szabadság meghódításával a legmesszebb jutottunk létezésünk kezdete óta, vajon a Tennessee Williams által írt karakterek megtarthatóak a mai „szabad” világban? Naivitás-e ma azt hinni, hogy valaki megbolondulhat, ha megtudja, hogy a partnere meleg, vagy az "őrület" indítékát valami olyan problémára kell átirányítani, amely ma nagyobbnak és fontosabbnak tűnik, mint az, hogy valaki szereti-e az ellenkező nemet? A legendás Stanley Kowalski hírneve Brando tolmácsolásában segíti vagy rontja a narratívát egy olyan emberről, akinek görcsös vágya, hogy élete minden területét irányítsa? Stella vajon eléggé szabadnak érzi-e magát ahhoz, hogy egy ilyen férfival éljen együtt? Blanche végre önmaga lehet? Mitch a férfiasság ellentéte, amelyet Stanley képvisel? És mi a helyzet az egyéni szabadságukkal ebben a „felszabadult” világban? Ezen kérdéseken alapszik a mi vágyunk villamosa.

Tijana Grumić, dramaturg: Egy olyan jól megírt darabba, mint Tennessee Williams A vágy villamosa című műve, nagy kihívást jelent úgy beleavatkozni, hogy a tökéletesen testreszabott elemek ne sérüljenek. A rendezői-dramaturgiai koncepcióban azonban úgy döntöttünk, hogy ezt a történetet négy főszereplőre szűkítjük le: Blanche-ra, Stellara, Stanley-re és Mitchre. E négy ember sorsa összefonódik, de mindegyikükben az a legizgalmasabb, hogy mindegyikük története önmagában is dráma. Így bizonyos értelemben ebben a darabban négy történet, négy dráma van, amelyekben a főszereplők útjai keresztezik egymást. Mindegyiküknek megvannak a maga vágyai, törekvései, dilemmái, hullámvölgyei, múltbeli terhei, személyes vereségei és tragédiái, de mind a négyen megindulnak a felnövés útján. Az út végén már semmi sem lesz a régi, pedig a hősök folyamatosan küzdenek azért, hogy egyéni mikrokozmoszaik egyensúlya ne sérüljön meg.