Hírek
A minap két alkalommal is rendhagyó színházi élmény részese lehetett a kecskeméti közönség a Ruszt József Stúdiószínházban, ahol a vészkorszak borzalmait és túlélőinek személyes vallomásait hozta közelebb a közönséghez a Füge Produkció előadása, A dohány utcai seriff.
A darab szövege az elhurcoltak visszaemlékezéseiből állt össze, amelyeket Mohácsi János rendező és a szereplők közösen válogattak. A mű gerincét személyes történetek alkotják, miközben Claude Lanzmann Shoah című filmje, valamint egyéb vendégszövegek, esettanulmányok, szépirodalmi művek és történelmi források is színesítik a szöveget, ezáltal mélyebb és árnyaltabb képet adva a történelem ezen fájdalmas korszakáról.
Az előadás különlegességét a tragikum és a humor egyedülálló keveredése adja, hiszen a vallomások és írott anyagok között ismétlődően önirónikus, karakteres zsidó viccek hangzanak el. A humor segítségével a tragikus történelmi háttér érthetőbbé válik, miközben a nevetésen át a súlyos mondanivaló sejlik fel.
Az előadás szereplői: Lakatos Máté, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművésze, valamint Bánfalvi Eszter, Gonda Kata, Herczeg Tamás, Kovács Márton, Bányai Kelemen Barna, Boncz Ádám, Grisnik Petra, Takács Nóra Diána és Koós Boglárka.
A közönségtalálkozó keretében a szereplőkkel Kriskó János televíziós újságíró beszélgetett többek között arról, hogy hogyan lehet elfogadni és feldolgozni az előadás során bemutatott történeteket, valamint hogy a darab maga hogyan segít a feldolgozásban. Tisztázták: a produkció elkészítéséhez olyan túlélők vallomásait használták fel, akik mindezt valójában átélték. Az igaz történetek hatására a téma még inkább megrendítővé vált, hiszen bár voltak, akik túlélték a borzalmakat (akikkel lehetett minderről beszélgetni), míg mások nem. Ezt a fájdalmas igazságot különösen nehéz feldolgozni.
Az előadás különleges atmoszféráját a teljes sötétség adta, ami még inkább kiemelte a történet súlyát és intenzitását. Az est mind a színpadon, mind a közönségtalálkozón mély hatással volt a résztvevőkre, akik együtt gondolkodhattak a múlt feldolgozásának nehézségeiről és a történelmi memória fontosságáról.
-
Művészek írták
Tündérpalota, ma – Csongor és Tünde
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma. Szegő György -
Interjúk
Apám morális tartása az, ami beárazta vagy bemérte, hogy nekem miről mi az ítéletem
Verebes István színész, rendező, közéleti ember. Pályája évtizedeken átível, a színház, televízió és a publicisztika világába egyaránt. Lovas Ildikó -
Interjúk
„... az föld pedig vala ékesség nélkül való és puszta és setétség vala és az Úrnak lelke táplálja vala az vizeket…”
…köszönés után a Vizsolyi Biblia szavaival fogad Csernus Mariann, akivel utoljára 3 éve beszélgettem, amikor a Bethlen Téri Színházban ismét előadta a Biblia maga által dramatizált változatát, amelyet négy évtizeden keresztül játszott szerte az országban. Lovas Ildikó






















