Hírek
Egy nyitott és őszinte fiatal színművész, aki nem ijed meg a kihívásoktól, és akinek most egyszerre kell helytállnia egy új közegben, valamint az évad első nagyszínházi előadásának főszerepében is. Látványos belépővel, Lili bárónőként érkezik meg a teátrum színpadára Vajda Boróka, akinek az életébe ez az ősz rengeteg újdonságot hozott.
A teátrum új színművésze Marosvásárhelyen született, Temesváron kezdte a pályáját, és öt évadot töltött az ottani színház társulatában. „Ha hosszú távon gondolkodom, most kellett lépnem a pályám és a magánéletem szempontjából is. Az a környezet, ahonnan jöttem, más volt, itt most új emberekkel, új szempárokkal ismerkedem. Nagyon lelkesítő és szembesítő is egyben ez az időszak. Vannak napok, amikor tele vagyok erővel, máskor viszont sokkal nehezebb. A mi szakmánkban ez különösen érzékeny dolog, mert ha őszinte akarsz lenni a színpadon – és szerintem csak így van értelme játszani – akkor mindezt magaddal viszed” – árulta el Vajda Boróka.
Az új közeg egyszerre hozott felszabadultságot és bizonytalanságot a színművész életébe. „Szabadabbnak érzem magam itt, de a szabadság nem mindig könnyű dolog: meg kell tanulni, hogy mit kezdjek vele. Meg kell tanulnom bátornak lenni. Nem abban az értelemben, hogy vakmerően belevetem magam mindenbe, hanem abban, elfogadjam magam úgy, ahogy vagyok. Hogy ne akarjak állandóan bizonyítani, hanem higgyem el, hogy az is rendben van, ha csak egyszerűen jelen vagyok.”
„Gyönyörű mélyvíz” – a Lili bárónő címszerepében
A színművész először az évad első nagyszínházi premierjén lép színpadra. Lili bárónőt alakítja Huszka Jenő és Martos Ferenc operettjében. „Gyönyörű mélyvíz” – mondja nevetve. – „Lili olyan finomságot, gyöngédséget kíván, amit eddig a színpadon nem sokszor élhettem meg. Az elmúlt öt évben sokféle szerepet játszottam, voltam hetvenéves néni, kamasz fiú, szélsőséges karakterek sora, de ilyen törékeny, légies nőalak eddig nem talált rám. Most azt érzem, hogy ezeket a rétegeket lassan kell kibontani, hagyni, hogy maguktól jöjjenek elő.”
Maga a műfaj, az operett is újdonság Boróka számára. Korábban musicalekben és más zenés előadásokban játszott, de operettben még sosem lépett színpadra. „Most tanulom, hogyan lehet ezeket a dalokat őszintén, önazonosan megszólaltatni. Nem akarok ráerőltetni semmit a hangomra, inkább keresem, hogyan tud ebben hitelesen megszólalni. Ilyen szempontból az operett nagy kaland számomra.”
A kecskeméti társulatba csöppenve Boróka sokszor érzi úgy, mintha mindent elölről kezdene. „Hiába van mögöttem öt egyetemi év, hiába játszottam Temesváron a legkülönfélébb szerepeket, dolgoztam ismert rendezőkkel, most Kecskeméten új emberek, új kihívások várnak. És igen, ilyenkor sokszor azt érzem, hogy nulláról kezdek. De ez valahol rendben van így, mert ezáltal újra tudom tanulni az alázatot és a türelmet – főleg önmagammal szemben. Minden olyan gyorsan történik körülöttünk a világban, és sokszor azt veszem észre, hogy magammal sem vagyok elég türelmes.”
A színpadon túl – festészet és írás
Boróka művészi világa nem merül ki a színházi szerepeiben. Fest és ír is – ezek a formák segítik őt abban, hogy kifejezze mindazt, amit a színpadon nem mindig lehet.
„Van, hogy egy próbáról hazamegyek, és ha nem érzem sikeresnek a napot, előveszem a rajztömbömet. Akkor keresek valami másban sikerélményt. Volt már, hogy egy szerep kapcsán született meg egy kép, amelyben meg tudtam fogalmazni mindazt, ami bennem munkált. Ezek nem különálló dolgok számomra, hanem ugyanannak a belső világnak a részei. És a legfontosabb: sosem kötelező. Csak akkor működik, ha belülről fakad. Hol az egyikben, hol a másikban tudok könnyebben feloldódni.”
„Kicsit olyan ez, mint a szerelem”
A közönség nemcsak Lili bárónőként láthatja majd Vajda Borókát. Mamintit, a kicsi zöld tündért is életre kelti a Gyere haza, Mikkamakka! című mesés játékban, de színpadra lép a Hamupipőkében és A bosszúban is.
„Az a furcsa, hogy most hirtelen egy tündéres, hercegnős vonal talált meg Kecskeméten” – meséli mosolyogva. – „Ez eddig nem volt rám jellemző, mert inkább szélsőséges karaktereket kaptam. De hiszem, hogy ha színészként teljes ívet akarok bejárni, akkor ezt a vonalat is meg kell találnom magamban.”
A sok újdonság kellős közepén hogy érzi magát Kecskeméten Boróka? „Kicsit olyan ez, mint amikor szerelmes vagy. Nem mindig egyszerű, de valami azt súgja: rátaláltam arra, amit kerestem!”
-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Művészek írták
Frankenstein – avagy a modern Prométheusz
Kétszáz éve Percy B. Shelley és felesége, Mary a baráttal, Lord Bayronnal írósdit játszottak. Mary 19 évesen így írta meg az ikonikussá vált Frankenstein regényt. Sok átdolgozás lett, hiszen a közönség szeret borzongani. Itt csak a 16 éven felül. Garai Judit és Hegymegi Máté új változata ma lényegében látványszínház. Szegő György






















