Milyen szép volt, amikor még amolyan Krúdys időkben a férfiak beleszerettek a színésznőkbe, ott ültek a nézőtéren, és rajongva nézték kedvenceiket, a naivákat, drámai hősnőket, komikákat, mert nem csak szépségük ejtette ámulatba őket, de átélésük is, hiszen abban nő ideáljaikat látták megtestesítve. Csak régen volt így? Amikor még volt időnk figyelni, átadni magunkat a csodálatnak? De hiszen most is , ha olyan színésznő lép elénk a színen, mint Almási Éva. Ime, itt van most ezen a képen kalapban, retiküljét maga elé szorítva, valami baba félét rejtve mögötte, itt van, de melyik szerepben is? Talán abban a Lengyel Menyhért darabban, amit a Karithyban adtak? Róza. Az élelmes Róza. Bajban van a kispolgári család, mert eladó lányuknak van egy törvénytelen gyermeke. Márpedig ha ezt megtudja a kiszemelt vőlegény, fuccs a házasságnak. De Róza mindent elintéz. Jön Róza, jön Almási Éva az asszonyság szerepében, berliner kendőben, kosárkával, komótosan a terebélyes szoknyában, mintha a birsalma-, meg füstölt kolbász szagát is hozná magával rákosszentmihályi házából, ahol jó pénzért elrejti és nevelgeti a kicsit.  Almási Rózája jöjjön be a színre bár fejkendősen vagy kalapban, üljön a fotelba süppedve, befőttet kanalazva vagy lépjen be színes slafrokban, hosszú szipkás cigarettát tartva kecsesen, a legyőzhetetlenséget sugározza. Ő mindent megold. Megold Rózaként a vőlegény félrevezetésében, de megold  mindent minden szerepében. Ha Blanche DuBois vallomásával csal könnyeket a szemünkbe, vagy Ljubov Andrejevnaként lép elénk, ha katarzist támaszt, ha komédiázik. Nagy színésznő.