- Külkereskedelmi szakközépiskolába jártam, de csak azért választottam, mert a nővérem is odajárt, és nem volt jobb ötletem. Nem tudtam igazán, mit szeretnék csinálni Aztán egy ismerős révén bejutottam egy stúdióba, és szinkronizáltam egy darabig, amit annyira élveztem, hogy elmentem egy szinkronszínész-képző suliba. Tanultunk beszédet, éneket, úgyhogy mondhatom, hogy ott alapoztam meg, amit aztán a Gór Nagy Tanodában továbbfejlesztettem.
- Akkor kezdtél el énekelni tanulni?
- Igen, tizennyolc éves koromban kezdtem el énekelni. Volt egy nagyon kedves tanárunk, Gerhardt Pál, szinkronrendező, aki már nem él, és ő mondta először, hogy: Andika, neked foglalkozni kellene a színészettel. Amire én rávágtam, hogy jó! Elkezdtem logopédushoz járni, énekelni tanulni, beszédórákat venni… felvételiztem háromszor a főiskolára is, ahol minden alkalommal elküldtek már az első fordulóban.
- Nem bizonytalanodtál el soha?
- Nem. Nekem azt mondták, hogy ezzel kell foglalkoznom, és én hittem, hogy ez így van. Érdekes, mert ha így visszagondolok, tényleg soha nem vacilláltam, hogy én biztos jó leszek-e, hanem azon voltam, hogy ha már ebbe belevágtam, akkor tényleg megálljam a helyem.
- Kik tanítottak?
- A tanodában Zsurzs Kati volt az osztályfőnököm, ő rendezte a vizsgadarabjainkat. Tőle tanultam mindazt, amit ma tudok a szakmáról. Akkor még nagyon csöndes, visszahúzódó lányka voltam… Bár már fejlődtem ebből a szempontból, de soha nem voltam az a… nagypofájú, lumpolós, menő „művész”, ahogy sok osztálytársam elképzelte ezt a szakmát - és ők igyekeztek olyanok is lenni. Mivel ez nekem nem ment, nem volt könnyű beilleszkedni. A több éves tanulás végén kaptunk csak jegyet, közben pedig rostavizsgák voltak. Vagy bent maradtál, vagy kirúgtak. Nekem főként a beszédemet kellett fejlesztenem, mert kicsit pösze voltam. Végül kitűnővel végeztem.
- Mennyire bírod a kritikát?
- Elhiszem. Amiket például Kati mondott, azokat mindig meghallgattam, mert tudtam, hogy ő ismer engem. Amiket mostanában írnak rólam, azokkal nem nagyon foglalkozom. Elolvasom és kész. Amikor aztán végeztem a suliban, akkor több helyre elküldtem az önéletrajzomat, kértem meghallgatást, és olyan három-négy helyről vissza is hívtak.
- Hány helyre jelentkeztél?
- Mindenhova - az ország összes színházába! Győrben komoly, kétfordulós meghallgatás volt, de sikerült bekerülnöm.
- Kifejezetten énekes szerepre kerestek színészeket?
- Nem. Az első feladatot is prózai darabban kaptam.
- Amikor jelentkeztél, akkor te nem énekesként tetted, hanem prózai színészként?
- Igen, mint prózai színésznő, csak odaírtam, hogy tudok énekelni is.
- Mivel „felvételiztél”?
- Hú, már nem is emlékszem… Egy verset kellett mondanom, azt tudom… meg arra emlékszem, hogy énekelni is kellett, és a My Fair Lady-ből választottam dalt. Minden vizsgán nagyon izgulok, még most is. Igyekszem legyűrni, de az ilyen helyzetekben nagyon szokott liftezni a gyomrom.
- Milyen szerepeket kaptál Győrben?
- Molnár Ferenc Liliomjában játszottam Lujzát. Nagyon pici szerep, de nagyon szerettem. A darabot Tordy Géza rendezte, úgyhogy rögtön belecsöppentem az „igaziba”… Utána pedig mindjárt jött A nyomorultak. A színház igazgatója rendezte, és bátor volt, hogy engem is kiválasztott, mert igazából - szerintem - azt sem tudta, hogy mennyire tudok énekelni. Két ottani színésznőre osztotta a női főszerepet, és rám, azaz én voltam a harmadik szereposztás. Miután elkezdtük próbákat, lassan megváltozott minden… és harmadik szereposztásból első lettem.
- Te tudtad, hogy ez így lesz? Érezted, hogy ez a „nagy lehetőség”?
- Tudtam, hogy ez jó lesz, hogy én ezt el tudom énekelni, de hogy első leszek, azt álmomban se gondoltam volna. Szerencsém volt. Mikor megkaptam, akkor örültem, mint majom a farkának, hogy rám osztottak egy ilyen szerepet, aztán akkor esett le az állam, amikor megláttam kiírva a premier szereposztását.
- A többiek?
- Szegények, ki voltak borulva. Utána pedig szinte rögtön felkerültem Pestre, mert egy meghallgatás során a West Side Storyban megkaptam Maria szerepét.
- A vizsgadrukk ellenére az összes meghallgatásra elmentél?
- Igen. Muszáj… ilyenkor az embernek össze kell szednie magát… általában a színházak körbeküldik a többi színházhoz a felhívásokat, ha keresnek egy-egy szerepre embereket, ezeket mindig lelkesen figyeltem, és így találtam rá a Budapesti Operettszínház meghallgatására is.
- A West Side Story főszerepe után visszamentél Győrbe játszani?
- Nem, utána az Operettben kaptam további szerepeket, A mosoly országában, aztán a Mária főhadnagyban és a Rómeó és Júliában. Közben pedig sikerült bekerülni Az operaház fantomjába a Madách Színházban. Mindezek után hívtak vissza Győrbe a Miss Saigon főszerepére, amit már vendégként játszom ott.
- Manapság már nem nagyon hívnak prózai szerepre…
- Nem. Én átkerültem erre vonalra… tudod, mindenhol vannak skatulyák. Nem mintha bánnám, mert valószínűleg nekem ez megy jobban.
- Nem akartak leszerződtetni Pesten?
- Akartak, de én nem szerettem volna.
- Miért?
- Ha leszerződik valaki egy színházhoz, akkor elvárják tőle, hogy csak ott játsszon. Szeretném megtartani a szabadságomat. Azt gondolom, hogy nekem ez így jobb.
- Nem jobb a biztonság?
- Nem. Egyelőre. Amíg egymás után jönnek a felkérések… addig így sokkal jobb. Aztán, majd meglátjuk.