Lukáts Andor rendezésével hirdette meg tavaly a Budaörsi Latinovits Színház, hogy ebben az évadban az egyik legnagyobb dobásuk lesz a Pinokkió. Ma délelőtt volt a bemutató, és jövő héten lesz a következő előadás. Remek családi program, de nagycsoportos óvodáscsoportoknak és kisiskolásoknak is ajánljuk

Én Pinokkiót fogom lerajzolni” – mondja a bemutató után az ötéves kislány, kezében szorongatva az előadás szórólapját, amin arra buzdítják a kis nézőket, hogy örökítsék meg azt a szereplőt, aki a legjobban tetszett nekik. „Én a macskát – jelentkezik egy hatéves elsős, és óvodás öccse természetesen szintén. „Én is, én is” – csatlakoznak a többiek. Kérdésemre, hogy miért, mi tetszett nekik a macskában, egymástól kapkodják el a szavakat: „Mert szép volt a bundája. / Mert ő nem akart igazán gonosz lenni, csak a róka beszélte rá. / Csak, mert…, ő volt a legjobb.”

Lukáts Andor rendezésével hirdette meg tavaly a Budaörsi Latinovits Színház  hogy ebben az évadban az egyik legnagyobb dobásuk lesz a Pinokkió. Tegnap, a főpróbán iskolás csoportok töltötték meg a nagytermet, ma, a bemutatón már inkább családok voltak. Az alkotók természetesen elsősorban a gyerekek érdeklődésére számítanak, de az a felnőtt, aki szereti a jó színházat, alibi kísérő nélkül is nyugodtan beülhet megnézni.A szövegkönyvét Carlo Collodi Pinokkió kalandjai című regénye alapján Litvai Nelli írta, remekül. Érthető, nem gügyögő, és anélkül, hogy a gyerekeket megzavarná, olykor-olykor kiszól a felnőtt nézőknek is.

Az előadásban a főbb szerepeket a budaörsi színház idén megalakult, állandó társulatának a színészei alakítják, akik mellett újra láthatjuk a Liliomfiban megkedvelt fiatalokat, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit. Még egyetemi hallgatóProhászka Fanni is, aki Pinokkiónak született. Nem csak apró termete és vékony alkata miatt, hanem mert az egész lénye és alakítása Turay Ida Janikájára emlékeztetett. (Aki nem értené: a színésznő a szerepe szerint is olyan tökéletesen utánozott egy kisfiút, hogy a szerelmes férfi elhitte, ő Janika.) Bohoczki Sára a tudóssá előléptetett Tücsökként, a nagy szemüveggel és bábszínházas ismereteit kamatoztatva végig lekötötte a kis nézők figyelmét. Szoták Andrea (meghívott vendég) Tündérként inkább egy rossz pedagógusra hajazott, legalábbis a mögöttem ülő kislány a nem szeretett tanító nénijét fedezte fel benne. Ódor Kristóf végre megmutathatta, hogy nem csak a pozitív hősöket, de a gonosz Rókát is nagyszerűen hozza. Párja pedig a Macska, Páder Petra a második felvonás végére a gyerekek kedvence lett. Gepettot sajnos alig-alig látjuk színpadon (az eredeti műhöz képest a főszereplők mintha kevésbé, míg a mellékszereplők jobban ki lennének dolgozva), pedig Ilyés Róbert, bár messze nem öregember még, kedves, mackós apukája a fabábunak. Igaz, Bregyán Péter talán alkalmasabb lett volna a szerepre, de ő Gepetto barátjaként és cirkuszigazgatóként tűnik fel. Persze ezeket is jól csinálja. A főiskolások – Figeczky Bence, Gyöngyösi Zoltán, Bőröndi Bence -, illetve Chován Gábor mindannyian három-három mellékszereplőt formálnak meg, és úgy, hogy a gyerekekben váltáskor egy pillanatra sem merül fel: vajon miért ugyanaz a bácsi a Gazda és a Csendőr vagy a Nyúl és a Nyest. (Bizony volt már itt korábban olyan mesejáték, ahol a dupla szereposztás megzavarta a történet megértését.)

A díszlet, ahogy azt a budaörsi színház szinte minden eddigi bemutatójánál elmondhattuk eddig, egyszerű és variálható,Sokarai Attila tág teret enged a nézők fantáziájának, hogy éppen hol járunk. A kosztümök is inkább utalások a színekkel és anyagokkal, Pető Kata nem szájba rágja, hogy figyu, én egy fabáb vagyok, én meg egy róka, macska, tücsök. Igazán kíváncsi vagyok, hogy a gyerekek rajzai vajon mit tükröznek majd a látványból vissza! („Mama, nem baj, ha én másmilyen Pinokkiót és cicát rajzolok?” Nem, dehogy, miért lenne baj! Rajzolj olyat, amilyennek te képzeled.)