Rodrigo García a kortárs színházcsinálás egyik legradikálisabb kérdezője, aki a kapitalista fogyasztói társadalomban megtapasztalható egyéniségvesztés, elembertelenedés problémáit eufemizmusoktól mentesen veti fel. A monodráma főhőse a homo consumens szorongó, elidegenedett, nyugtalan, vásárlási és fogyasztási mámorban elragadtatott figurája, akik mindannyian vagyunk, amint belépünk egy szupermarketbe vagy útszéli KFC-be.

Az előadás a performansz határát súrolja, az alkotás és befogadás, a színész és a néző közötti határ átlépésére tesz kísérletet, miközben a befogadót szimbólumokkal és harsány képekkel bombázza, akárcsak a mindennapok.

Visszatértem a bevásárlóközpontból és istenesen megvertem a fiamat... - így indul Rodrigo Garcia darabja. Általánosságban véve az ő célja a jelenkori kapitalista fogyasztó társadalom kritizálása. A téma rendkívül aktuális és a társadalom diktálta „muszáj”-ról szól, amivel minannyian nap mint nap találkozunk. Az előadás a performansz határát súrolja, amely által a színész-néző kapcsolat szorosabbá válik, ami a színész lélektani realizmusát segíti, de ugyanakkor a nézőt szinbólumokkal és harsány képekkel bombázza, akárcsak a mindennapok.