A nagyváradi színház vendégjátéka Debrecenben
A nagyváradi színház Kárpáti Péter: Nick Carter avagy végső leszámolás dr. Quartzcal című darabjával vendégszerepel április 15-én Debrecenben a Csokonai Színházban.
A nagyváradi színház Kárpáti Péter: Nick Carter avagy végső leszámolás dr. Quartzcal című darabjával vendégszerepel április 15-én Debrecenben a Csokonai Színházban.
A Nick Carter füzetek, a XX. század elején igen nagy népszerűségnek örvendő ponyvasorozat szolgál cselekményi háttérként ahhoz a háromszemélyes darabhoz, amelyet a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata mutatott be nemrégiben a Stúdiószínpadán. Az előadást Pinczés István, a Csokonai Színház korábbi főrendezője vitte színre.
Kárpáti Péter egyike a legelismertebb és legnépszerűbb kortárs magyar drámaíróknak, műveit rendszeresen játsszák a magyarországi és határon túli színpadokon. A nagyváradiak 1996-ban adták elő Akárki című drámáját. A debreceni közönség láthatta a Tótferi (2000, r.: Rusznyák Gábor) és a Rumcájsz, a rabló (2003, r.: Simon Balázs) c. darabjait.
A Nick Carter avagy végső leszámolás dr. Quartzcal műfaját a szerző természetes – azaz játékos – egyszerűséggel, a játék szóval határozza meg. Pamutgombolyagból gyújtózsinór. Lézerkard a fakanálból. Hétmérföldes csizmából periszkóp. Első hallásra-látásra meghökkentőnek tűnik, amikor a felnőtt nézőt gyermekies képzettársításokra sarkallják. Ne dőljünk be a szerzői trükknek! Önmagunk háborítatlan, tiszta lényegével találkozhatunk, ha szabadjára engedjük a képzeletünket abban a padlástérben, amelyet számunkra a rendező megálmodott.
A búvóhelyen – a padlásra, mint helyszínre nincs írói utalás: találja ki a rendező (!) – két fiú és egy lány között, szerelmi háromszög szálai szövődnek. A játék kereteibe öltöztetve, a fiúk állhatatosan harcolnak a lányért, míg a végén a „nő” kilép… talán azért, mert az eljátszott kapcsolat felrémlik közöttük a civil síkon is. A modern pszichológia azt mondja, hogy az ember személyisége személyiségváltozatok halmaza – vélekedik Pinczés. Nyilvánvaló, hogy az ilyen nyitott struktúrájú darabban, amilyen a Kárpáti Péteré, az üzenet tartalma nagyban függ az éppen jelenlévő nézők egyéni (és közösségi) érzékenységétől, az antennáik hangoltságától. A hangoló-kód: a játék: a homo ludens szólíttatik meg ezen az estén. Sok apró etűdből fejlődik sejtelmes kalanddá a történet. Dimény Levente, Kiss Csaba és Gajai Ágnes – a váradi társulat ifjabb évjárthoz tartozó színészei – gátlások nélkül tárulkoznak ki egymás előtt, újabb és újabb szituációkkal, életszabályokkal hozakodnak elő. Kitűnően használják a választott stílusban rejlő improvizációs lehetőségeket, így azok számára is élvezhetővé válik a produkció, akik nem Nick Carter történeteken nőttek fel.
Feltűnhet a színlapot böngészőknek, hogy a szereplőknek két nevük van: Mihály - Mr. Carter, Tamás - Dr. Quartz és Éva - Ms. Zanoni. A keresztnevek Szerb Antal regényét, az Utas és holdvilágot hozzák az emlékezetünkbe. Kiszabadulhat-e az ember énje börtönéből, lerázhatja-e hazug felnőttsége bilincseit? Lehet-e valahol kiegészíteni, továbbélni azt az ifjúságot, mely visszavonhatatlanul elmerült. E lelki élveboncolást követelő kérdéseken vajúdik Szerb Antal regénybeli utasa, aki nászútjáról a véletlen cinkossága révén, szinte holdvilágos transzban megszökik fiatal felesége mellől, s mint az ifjúság nosztalgiájának megszállottja barangol, bujdosik Olaszországban, míg egy kis állomáson elhagyott párjával továbbrohan a vonat Róma felé. Igaz, a Nick Carter nem az Utas és holdvilág cselekményén alapszik, ám nem tudhatjuk azt sem: a padláson összetalálkozók, vajon honnan szöktek el…
Debrecen és Nagyvárad színházi kapcsolatainak története a magyar nyelvű színjátszás kezdeteitől íródik: szimbiózis és rivalizálás, tiltások és erőltetések, spontán összefonódások és túlszervezések periódusai váltakoztak benne. Tavalyelőtt a Csokonai Színház vendégszerepelt hatalmas sikerrel Nagyváradon, a Liberté előadásával. E turné viszonzása a mostani vendégjáték, s talán a tartós, rendszeres együttműködés nyitánya is.
Csokonai Színház Debrecen
A Nick Carter füzetek, a XX. század elején igen nagy népszerűségnek örvendő ponyvasorozat szolgál cselekményi háttérként ahhoz a háromszemélyes darabhoz, amelyet a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata mutatott be nemrégiben a Stúdiószínpadán. Az előadást Pinczés István, a Csokonai Színház korábbi főrendezője vitte színre.
Kárpáti Péter egyike a legelismertebb és legnépszerűbb kortárs magyar drámaíróknak, műveit rendszeresen játsszák a magyarországi és határon túli színpadokon. A nagyváradiak 1996-ban adták elő Akárki című drámáját. A debreceni közönség láthatta a Tótferi (2000, r.: Rusznyák Gábor) és a Rumcájsz, a rabló (2003, r.: Simon Balázs) c. darabjait.
A Nick Carter avagy végső leszámolás dr. Quartzcal műfaját a szerző természetes – azaz játékos – egyszerűséggel, a játék szóval határozza meg. Pamutgombolyagból gyújtózsinór. Lézerkard a fakanálból. Hétmérföldes csizmából periszkóp. Első hallásra-látásra meghökkentőnek tűnik, amikor a felnőtt nézőt gyermekies képzettársításokra sarkallják. Ne dőljünk be a szerzői trükknek! Önmagunk háborítatlan, tiszta lényegével találkozhatunk, ha szabadjára engedjük a képzeletünket abban a padlástérben, amelyet számunkra a rendező megálmodott.
A búvóhelyen – a padlásra, mint helyszínre nincs írói utalás: találja ki a rendező (!) – két fiú és egy lány között, szerelmi háromszög szálai szövődnek. A játék kereteibe öltöztetve, a fiúk állhatatosan harcolnak a lányért, míg a végén a „nő” kilép… talán azért, mert az eljátszott kapcsolat felrémlik közöttük a civil síkon is. A modern pszichológia azt mondja, hogy az ember személyisége személyiségváltozatok halmaza – vélekedik Pinczés. Nyilvánvaló, hogy az ilyen nyitott struktúrájú darabban, amilyen a Kárpáti Péteré, az üzenet tartalma nagyban függ az éppen jelenlévő nézők egyéni (és közösségi) érzékenységétől, az antennáik hangoltságától. A hangoló-kód: a játék: a homo ludens szólíttatik meg ezen az estén. Sok apró etűdből fejlődik sejtelmes kalanddá a történet. Dimény Levente, Kiss Csaba és Gajai Ágnes – a váradi társulat ifjabb évjárthoz tartozó színészei – gátlások nélkül tárulkoznak ki egymás előtt, újabb és újabb szituációkkal, életszabályokkal hozakodnak elő. Kitűnően használják a választott stílusban rejlő improvizációs lehetőségeket, így azok számára is élvezhetővé válik a produkció, akik nem Nick Carter történeteken nőttek fel.
Feltűnhet a színlapot böngészőknek, hogy a szereplőknek két nevük van: Mihály - Mr. Carter, Tamás - Dr. Quartz és Éva - Ms. Zanoni. A keresztnevek Szerb Antal regényét, az Utas és holdvilágot hozzák az emlékezetünkbe. Kiszabadulhat-e az ember énje börtönéből, lerázhatja-e hazug felnőttsége bilincseit? Lehet-e valahol kiegészíteni, továbbélni azt az ifjúságot, mely visszavonhatatlanul elmerült. E lelki élveboncolást követelő kérdéseken vajúdik Szerb Antal regénybeli utasa, aki nászútjáról a véletlen cinkossága révén, szinte holdvilágos transzban megszökik fiatal felesége mellől, s mint az ifjúság nosztalgiájának megszállottja barangol, bujdosik Olaszországban, míg egy kis állomáson elhagyott párjával továbbrohan a vonat Róma felé. Igaz, a Nick Carter nem az Utas és holdvilág cselekményén alapszik, ám nem tudhatjuk azt sem: a padláson összetalálkozók, vajon honnan szöktek el…
Debrecen és Nagyvárad színházi kapcsolatainak története a magyar nyelvű színjátszás kezdeteitől íródik: szimbiózis és rivalizálás, tiltások és erőltetések, spontán összefonódások és túlszervezések periódusai váltakoztak benne. Tavalyelőtt a Csokonai Színház vendégszerepelt hatalmas sikerrel Nagyváradon, a Liberté előadásával. E turné viszonzása a mostani vendégjáték, s talán a tartós, rendszeres együttműködés nyitánya is.
