Az előadás egy rendkívül aktuális etikai kérdést vet fel emberi léptékben. Mennyire vagyunk még képesek együttérezni, esetleg megérteni szomszédaink szenvedését: egy másik utcában, egy másik városban, egy másik országban, egy másik kontinensen élőét? Milyen mértékben tudok Én autentikus kapcsolatot kialakítani a Másikkal?

Egy olyan világban, amelyet elárasztanak a valóságshow-k és infantilis vetélkedők, és amelyben egy horrorfilm vagy egy valóságos háború képei adják az embereknek a napi szükséges adrenalinadagot, mi lehet az újságírók küldetése a konfliktusövezetekben? Szigorúan az események kibontakozásáról való tudósítás, szükségszerűen gyorshírként? Az úgynevezett történelmi jelenségek okainak (elkerülhetetlenül felszínes) feltárása, megismerésének megkönnyítése? Vagy talán, ahogy a darabból kiderül, inkább az lenne a feladatuk, hogy szavakkal és képekkel meséljék el az emberek történetét. A mikrotörténelem rögzítése. Emberi sorsok megörökítése kritikus, hősies, tragikus pillanatokban.