In memoriam Makay Ida

Valahol fent. A napfény és a víz
magasságában. Dél felöl. Ahogy
megöleli egymást két hullám,
csillámlik a pillanat, összezárul
egy lepke hangtalan szárnya.

Valahol lent, ahol
a tóparton, a sűrű zöldben
megvillant fölöttem, megcsókoltam
összezárt hártyaszárnyát,
s a rögeszme és a melankólia pora
ajkamra égett.

Valahol újra meg újra, ahol
meg akarom fejteni, 
mit ír a lepkék múló szárnya?
Mit ír az ég örök ércfalára?
S a vers arról szól, hogy
zuhanok, hullok szüntelen.

Valahol mindenütt, ahol
a mozdulatban ott sajog
egy csepp fájdalom, egy csepp
öröm, egy csepp örökkévalóság,
s a lepkeszárnyú délután
az alkonyati lángba hamvad.

Valahol sehol, ahol hat évig
egy rád csukódott, lüktető
kabinban („matrac-sírban”),
egyre mélyebbre a testbe, az űrbe.
El, el magadtól, el a tehetetlen
szemektől, szavaktól, szánalomtól.
Mígnem egy lepkerajjal nyomtalan
elsuhantál a végtelenbe.

Valahol mindörökké, ahol Ikarosz
a nap felé, Jeanne d’ Arc a máglyán,
megolvad a viasz, elég a test,
s egy lepke száll a csönd fölött,
száll, száll az elmerült időben.

 

A hónap verse sorozat szerkesztője a 2023/24-es évadban Fehérváry Lilla előadóművész, utca-, és bábszínész, énekes, alkalmazott zeneszerző.