"Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája. Carmen története, a karakterek szélsőséges érzelmi világa és Bizet muzsikája nagyon erős és ihletadó. Számomra a fő inspirációt a történet és a zene éles váltásai adják. Közel áll hozzám a karakterek kiszámíthatatlansága, hirtelensége, mely érzelmi túlfűtöttségükből fakad. Hogy lehet egy idilli nyugalmi állapotból egy pillanat alatt az őrület határára kerülni? Hogy veheti át a hatalmat a szenvedély a racionalitás felett, honnan jön az az őserő, ami tragédiába sodor, és miért nem lehet ellene küzdeni? Hol a határ szerelem, szenvedély és birtoklási vágy között? A szenvedélyes szerelem alapvetően eszement állapot?



Carmen érzékiségét megjeleníteni, érzelmeinek vad hullámzását táncban megfogalmazni nagyszerű lehetőség. Véleményem szerint ennél nagyobb kihívás Don José összetett karakterének, jellemváltozásának életre hívása az alkotó, illetve megformálása a táncos számára. Számomra ő a központi figura, az övé az igazi dráma. Az egyszerű és becsületes, tiszta szívű férfit kifordítja önmagából a Carmen iránt érzett őrült szerelem. Vágya legyőzi a benne lakozó erényt, míg végül eszét vesztve a legnagyobb bűnt követi el: elveszi Carmen életét, ha már az övé nem lehet. Don José lelki tusája szenvedélyes férfi-dráma. Ezt kívánom megjeleníteni a színpadon."

Vincze Balázs

Dolgoztál már a témával?

Nem csináltam még Carment. Mindig olyan kihívások elé próbálom állítani magam, amellyel még nem volt dolgom. Jövőre lesz 10 éve, hogy koreografálok és ez idő alatt a Bolero volt az egyetlen darab, amelyet felújítottam. Nem is igazán emlékszem, mi inspirált arra, hogy a Carment vegyem elő. Talán olyan lelkiállapotban, egy temperamentumosabb időszakomban voltam.

Milyen előadással találkozik a néző?

A történet klasszikus elemeit megtartom, de azt sem mondhatom, hogy nagyon kifordítom. Megvan bennem ugyan a vágy, hogy extra módon fogalmazzak meg témákat, ugyanakkor magamra vállaltam egyfajta művészi utat, amely a kőszínházhoz kapcsolódó létünkből fakad. Múlt évadban közel 20.000 nézőnk volt és ebből a szempontból van egy komoly szakmai elvárás. A Carmen tehát modern, közönségdarab lesz, egyes karaktereket szeretnék groteszk irányba elvinni, ami oldja majd a dráma mélységeit, mivel fontos, hogy ne agyontörve térjen majd haza a közönség. Mozdítottam a fókuszon, mert engem Don José drámája érdekel, az ő lelki viszonyai, vívódása. Az, hogy hogyan éli meg azt a helyzetet, amikor a nyugodt, tervezhető életét hirtelen felgyújtja a vágy, s hogyan próbálja elnyomni, eltompítani magában ezt az elementáris erőt. Azt akarom megmutatni, hogy két ember kémiája és maga a vágy, hogyan támadja meg a lelket, az agyat, a racionalitást. Mi minden történik addig, amíg Don José eljut ahhoz az őrülethez, hogy megölje Carment. Az én darabomban azonban Zunigát is megöli, mert szeretném azt illusztrálni, hogy a féltékenység, vagy bármilyen más idegállapot milyen rombolásra képes. És ezek az állapotok olyan helyzetbe hozhatnak, amelyben már nem tudod, mit teszel és, hová vezet a helyzet. Hogy milyen emberré tesz…

Carmennek romboló vagy inkább katalizátor szerepe lesz?

Az elején katalizátor szerepe lesz pillanatokra, másodpercekre, de alapvetően romboló. Azt szeretném általa megmutatni, hogy van egy ember, aki nem ért semmit, semmi mást nem érez, csak a saját ösztöneit. Olyan jelenség, aki képes teljesen megfeledkezni mindenről maga körül. Problémákat gerjeszt, és mégsem látja ezt, és úgy éli meg, mintha mindez nem is történt volna meg.