Úgy tudom, azután olvasta el Szabó Magda: Az Őz c. regényét, hogy felkérték, szerepeljen a darabban.

Valóban így történt, a könyv után rögtön elolvastam a színpadi változatot, sőt, megvettem a hangoskönyvet is, Für Anikóval, kíváncsiságból.

Mi volt a véleménye?

A könyv elolvasása után már nagyon kíváncsi voltam, mi fog a darabból kisülni. Őze Áron rendezése meglepetésemre nem jeleníti meg Lőrincet, Eszter szerelmét, pedig azt gondoltam, ez a vonal ki lesz emelve. Aztán megnyugodtam, hogy így még nagyobb jelentősége van Lőrincnek azzal, hogy őt soha nem látjuk ezekben a visszatekintésekben. Még az elemzések előtt úgy éreztem, a mondatszerkesztés nagyon fárasztó és idegesítő. Aztán ahogy figyeltem Nagy Marit a színpadon, úgy éreztem, minél mélyebbre kerül bennünk az anyag, eltűnik minden negatívum és egy egészen érdekes jelenidejűséget és zeneiséget kap a szöveg.

Most hol tart a szerepek elemzésében?

Bármennyire is közel a premier, vázlatokban tudok csak beszélni, bizonyos árnyalatokat még nem látok. Eszter édesapja, Apa, szeretetteljes viszonyban van a lányával, de ez a lányban úgy csapódik le, hogy a szülők egymást jobban szerették, mint őt, és ezzel egy csapásra benne is vagyunk a kapcsolat bonyolultságában. A darab közepén meghal az Apa, és ekkor belép egy nem apa pótló, hanem egy szerelemnek induló, aztán mély barátsággá nemesülő figura, aki Eszter legfőbb bizalmasa lesz.

Máshogy viszonyul a könyvhöz, mint a darabhoz?

Prózáról beszélünk, de közben színházat csinálunk. A prózát el kell felejteni. A nagy monológok között kisebb expresszív helyzetgyakorlatok, jelenetek vannak, amik ráerősítenek Eszter monológjára. Kreatív, nyitott csapattal dolgozunk, Szabó Magda fantasztikus tehetségén túl itt van Nagy Mari, aki egy óriási színésznő. Jó vele itt találkozni.

Játszott már a Rózsavölgyi Szalonban?

A Rózsavölgyiben először fogok játszani. Illik ide az anyag, a tér intimitása, érdekes eleganciája, alatta a könyvesbolttal, nagyon tetszik!