Ki volt Székely János és Szabédi László beszélgetés
– Miért választotta témájául Székely János a történelemben (Granadában és Kolozsvárott is) működő álhitet? – Miért és hogyan kapcsolódik össze a Mórok 16. század elejei és az erdélyi magyarok 20. század közepi sorsa? – Ki volt Szabédi László és ki volt Székely János?
Ehhez hasonló kérdésekre keresnek válaszokat a beszélgetés résztvevői:
Csiszár Imre rendező, Elek Tibor irodalomtörténész
és Kántor Lajos (Kolozsvár) irodalomtörténész
Kántor Lajos magyar irodalomtörténész, fi lológus, kritikus, szerkesztő
1959-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd 1979-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen doktorátust. 1959-től kezdve a Korunk című lap irodalmi szerkesztője. Kritikái, tanulmányai, irodalmi publicisztikája több folyóiratban is megjelentek (Utunk, A Hét, Igaz Szó, România Literară, Valóság, Új Írás, Tiszatáj, Nagyvilág, Élet és Irodalom, Híd). Az 1989-es fordulat után bekapcsolódott az RMDSZ munkájába és a Korunk főszerkesztői teendőit látta el. 1993-ban megválasztották a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének az elnökének.
Munkássága:
Az Alapozás című tanulmány- és esszégyűjteményben Kosztolányi Dezső és Illyés Gyula bemutatása mellett, új módszerességgel kap magyarázatot Szabédi László, Tamási Áron, Nyírő József pályája is. Ennek a tanulmány- és eszszégyűjteményének az eredményeként készült el 1971-ben a Romániai magyar irodalom 1945–1970, amely a II. világháború utáni romániai magyar irodalom negyedszázadának első hazai áttekintése. Érdeklődését a művészetek iránt A megtalált színház című kötet jelezte: egy évtized színháztörténetét átfogó színikritikái a megírt dráma és a színpadi jelenítés öszszefüggéseit világítják meg. Nemcsak a negyedszázados Korunk- szerkesztésben, hanem a könyvkiadás munkálataiban is szerepet vállalt. Válogatta, bevezette, írói portrékkal látta el, jegyzetelte a mai magyarországi irodalomból Föld, csillag címen novellák, Nagy tél után címen versek gyűjteményét. Két román nyelvű antológiát is szerkesztett, az egyiket a Forrás-költők verseiből, a másikat pedig a romániai magyar próza és költészet legjavából állította össze.