Színházak
Interetnikai Színházi Fesztivál – Szatmár
- 2024/2025
- 2022/2023
- 2016/2017
Vörösmarty MihályCsongor és Tünde
- Vörösmarty MihályVarga Sándor
- Perczel AdélLászló Zita
- CsongorSzabó János Szilárd
- TündetündérlányBudizsa Evelyn
- Balga, földmívelőutóbb Csongor szolgájaOrbán Zsolt
- Ilma, Balga hitveseTünde szolgálójaKeresztes Ágnes
- MirígyboszorkányMoldován Blanka
- KalmárNagy Csongor Zsolt
- FejedelemMéhes Kati
- TudósRappert-Vencz Gábor
- KurrahRappert-Vencz Stella
- BerrehDiószegi Attila
- DuzzogKovács Éva
- LedérBogár Barbara
- ÉjKovács Nikolett
- DimitrikocsmárosGaál Gyula
- Kút leányaLaczkó Tekla
- RókalányMirígy elvarázsolt lányaGál Ágnes
- NemtőkirályFrumen Gergő
- Földalóli HangFrumen Gergő
- SzereplőBándi JohannaBodea Gál TiborGaál GyulaGál ÁgnesFrumen GergőPoszet Nándor
Szereplő: Védszellemek, Nemtők, Tündérek, Játékmesterek
- rendezőSardar Tagirovsky m.v.
- díszlettervezőKupás Anna m.v.
- jelmeztervezőKupás Anna m.v.
- dramaturgBessenyei Gedő István
- zeneszerzőBakk-Dávid László m.v.
- koreográfusSzabó Franciska
- a tervező asszisztenseKertész Ványi Alexandra m.v.
- súgóTamás Ágnes
- ügyelőSzabó Ritta
- rendezőasszisztensKertész Ványi Alexandra m.v.
Vörösmarty Mihály sosem láthatta művét színpadon megvalósulni. Álmában sem gondolta, hogy ekkora utat jár be a darab az elmúlt másfél évszázadban. Ahogy álmában sem sejtette Csongor, hogy Tündével megtalálja a szerelmi beteljesülést. Csongor és Tünde nagy akadályok elé került. Ahogy a róluk elnevezett mű is, hiszen nagy népszerűségre tett szert az iskolákban és színházakban egyaránt. Meghatározta a romantikáról alkotott elképzelést a magyar nyelvterületen és kötelező klasszikussá vált a társadalom szemében. Ez nagysága mellett terhet is jelent, főleg a mindenkori színházcsinálókra. Egy olyan megvalósítás irányába szeretnék elmozdulni, ami a mű tiszteletben tartása mellett képes újszerű elemeket tartalmazni, amelyek a színház pillanatnyi igazságát és időtlenségét erősíthetik meg. A verses szövegek mélyebb dimenziót szeretném feltárni az alkotókkal olyan módon, hogy érezhetővé váljon az emberi dráma és a nyers költészet, a zsigeri játék és az álmokat felidéző képzelet, az örökérvényű klasszikus és az újító színház varázsa. (Sardar Tagirovsky)