Az emlékezet, amely érzésekből és képekből tevődik össze, szinte mindig torzít – ez a kiindulópontja Ana Vallés rendezőnek az Emlékezni fogok mindnyájatokra című előadásban. Az előadás a színház, a tánc, az élő zene és az érzékek valóságos ünnepe. Olyan színházi produkció, amelyben a színészek nem csupán egyszerű előadók, de szükséges és pótolhatatlan részei a tartalomnak.
Az Emlékezni fogok mindnyájatokra a színész személyiségét éppolyan szervesen építi magába,mint a kollektív emlékezetet, a populáris zenét, az Edward Hopper, Wim Wenders vagy Federico Fellini műveire
való vizuális utalásokat, vagy Peter Handke, Shakespeare, Oliver Sacks szövegeit. A szuggesztív, nonverbális kommunikációra épülő előadás, az érzelmek színháza arra készteti a nézőt, hogy szereplőként vegyen részt benne. A néző maga kell megtalálja a fogódzókat, hiszen tekintetét senki sem irányítja.

„Egy új előadás létrehozásakor inkább a formára és a hangvételre vonatkozó gondolatokkal foglalkozom, mintsem a szöveggel. A színészek, akikkel együtt dolgozom, sokkal inkább hatással vannak rám, mint valamilyen képzeletbeli figurák. A szerepjátszás súlya olyan konkrét elvárásként nehezedik a színházra, ami engem nem érdekel. Nincs szándékomban konkrét egyéneket bemutatni, magát az egyént szeretném megmutatni.”
(Ana Vallés)

Spanyolország egyik legrangosabb társulata, a Teatro de La Abadia 1995-ben jött létre. A spanyol főváros központjában álló, egyedi alakzatú székhelye az 1940-es években épült és egy bentlakás kápolnájaként
működött. A színház neve is erre utal: a „La Abadía” apátságot jelent. A színház évente közreműködik a Festival de Otońo, Madrid rangos színházi fesztiváljának megszervezésében és 1998-ban az Európai
Színházak Uniójának (UTE) tagszínházává vált.

Történet nélküli előadás, amely az előadók emlékeit szövi össze a hatvanas évek zenéjével, koreográfiákkal és irodalmi idézetekkel. Ana Vallés és az Abadía színészei kórusművet alkottak, tele vidámsággal
és iróniával.
El País
Van benne valami az abszurd színházból, de túllépi annak vasszerkezetét; valami a Fellini-filmek melankóliájából és zamatából, amely átitatja az egész előadást. Ana Vallés egy dinamikus, friss, örömteli és színpompás színházi előadást hozott létre.
El Mundo