Szeretek lehetetlen fogadásokat kötni önmagammal. Színpadra vinni a Suttogások és sikolyokat, a mozi történetének egyik legmegrázóbb kultuszfilmjét – íme egy kockázat, melyet felvállalok, anélkül, hogy tudnám, hova vezet, anélkül, hogy tudnám, lehetséges-e a színházban újraalkotni a film által nyújtott utánozhatatlan élményt. Bergman azt mondja:
„Filmrendezőnek lenni néha különös boldogság. Soha el nem próbált arckifejezés születik egy pillanatban, és a felvevőgép rögzíti ezt a kifejezést. Ma pontosan ez történt. A kamera rögzítette ezt a pillanatot. A fájdalom néhány másodpercre megjelent, és a filmszalag elfogta a pillanatot. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem volt hiábavaló a munkám. Talán ezekért a röpke pillanatokért élek. Akár a gyöngyhalász.”
Vajon sikerül-e újraalkotnunk a színházban is az igazságnak ezeket a rövid pillanatait?
Bergman a forgatások előtt próbált a színésznőivel. Megpróbáljuk feltárni, hogyan kezdődött ez a projekt. Megpróbáljuk elképzelni, hogy hogyan válik a színpadi fikció valósággá, megfejteni az egyik legnagyobb rendező és négy kiváló színésznő alkotásának titkát.
A történet magvát négy nő alkotja: Agnes, a haldokló, nővérei, Karin és Maria, akik eljötek, hogy mellette legyenek, és Anna, a szolgáló. A címben szereplő suttogások és sikolyok a négy nő suttogásai és sikolyai.
Andrei Şerban