A szombathelyi Iseum, amely a világon a harmadik legnagyobb, remek helyszín az Aidához, hiszen egyik legszebb látványossága az Isis-szentély, s Verdi operájának több részlete ugyancsak egy Isis- szentélyben játszódik – vélekednek a szervezők. S bár nem könnyű ezen a helyszínen monumentális produkciót teremteni, a színrevivők jelentős tapasztalattal rendelkeznek e téren, hiszen az Aida rendezője, Kürthy András közel egy évtizeden keresztül dolgozott a Három tenor-koncertek szervezőjeként, szerkesztőjeként.

A július 26-án és 28-án, 20.30-tól színre kerülő darab címszerepét Lukács Gyöngyi énekli. A Kossuth-díjas szoprán pályája során már számos előadáson, rangos színpadokon kelthette életre Aidát, s azt mondja, az ő megformálásában nem visszafogott, sopánkodó, alázatoskodó rabszolgalányt, hanem igazi, büszke királylányt láthat a közönség. Olyan nőt, akit nem lehet megfélemlíteni, aki sosem adja fel, és a végsőkig küzd a szerelméért. Az énekesnő örömmel tér vissza Szombathelyre, ahol a Savaria Zenekarral Toscaként már nagy sikert aratott. Újdonság számára, hogy az Iseumban énekelhet, ráadásul ez lesz az első olyan Aida, amelyben párjával, az Amonasrót alakító Alexandru Agachéval együtt szerepel.

Kürthy András rendező életét is végigkíséri az Aida, hiszen gyerekként sokszor látta az operát, gimnazistaként ehhez a darabhoz tervezett színpadképet, s amikor az Operaház munkatársa lett, az igazgató, Mihály András épp ennek a darabnak a ritmusképleteiből vizsgáztatta. Majd amikor Plácido Domingo az Erkel Színházban Radamest énekelt, ő volt mindenben a tenor segítségére. Aztán 1993-ban - igaz csak koncertelőadásként – az Aida rendezője lehetett a Budapest Kongresszusi Központban, s ebben a produkcióban Alessandra Marc, Kaludi Kaludov mellett Jelena Obrazcova, Sherrill Milnes és Kurt Rydl énekelt. (Ekkor mutatkozott be a hazai közönségnek egy kis szerepben Kiss B. Atilla, aki most az Iseumban Radamest alakítja.) Pekingben mesterkurzust tartott az Aidából is, ebben az évadban nagy sikerrel vitte színre az operát Iasiban.

Kürthy András rendezéseiben mindig a kottából indul ki, és nem kifordítani kívánja a műveket, hanem arra törekszik, hogy szépségüket minél jobban felfedezze a publikum. Számára a mostani színrevitelben is az a legfontosabb, hogy az emberi érzelmeket, kapcsolatokat mutassa be, s hogy a nézőtéren ülők magukra ismerjenek.