Bertolt Brecht, a színházi fenegyerek, 1941-ben Finnországban várta, hogy megálljon végre a huszadik század emberzabáló gengsztergépezete.

„Arturo Ui föltartóztatható fölemelkedése” – mondja az eredeti cím: „Der aufhaltsame Aufstieg des Arturo Ui”.

A chicagói gengszterkörnyezet persze csak fikció. Az Európát fölzabálni szándékozó „Nemzetiszocialista Német Munkáspárt” – ahogy Hitlerék magukat nevezték, - még javában hitt a csodafegyverben, mely megmentheti őket is a végső bukástól.
A Zöldségkereskedő tröszt emberei meg velük hittek.
Aki mégsem, - annak vége volt.

„Zöldség”-ben amúgy már akkor sem volt hiány világszerte: Olaszországtól Oroszországig ugyanannak a hazug humbugnak különféle verziói szándékoztak mindent és mindenkit maguk alá gyűrni.

A szeszcsempészek kapitalista morálja és az eszme-bajnokok világtornája rengeteg hasonló elemet, és eszközt használt.
„Aki nincs velünk, az ellenünk van.” – a jól ismert diktátor-jelszót a magyarországi pribékek is Arturo Ui-tól hallhatták volna először, ha olvastak volna bármit.

Hatvanöt év telt el. Ám a virágkereskedő gengszterek, a frusztrált népszerűség-hajhászók, az erőszakkal és hazug megtévesztéssel operálók, valamint a gyáva zöldséges-nyájak itt legelnek körülöttünk, Bulgáriától az Unióig, Fehéroroszországtól Amerikáig , Afrikától Dél-Amerikáig és vissza.

Vajon marad-e kedvünk megállítani őket?
Igaza volt-e Brechtnek, miszerint Arturo Ui föltartóztatható?
Az itt a kérdés.
A Viharsarokban is, 2006 őszén.
B.

Ui (ordít) A békés polgár munkáért lohol,
Vagy fontos ügyben tanúskodni indul,
És fényes nappal gyilkolják le őket!
A Város vezetése?? - Kérdem én: -
Vajon mit tesz? - Mit? Semmit! – A Hatóság
A kétes üzletekben érdekelt.
….
A Káosz itt az úr. Ha azt csinál
Mindenki, ami az eszébe jut,
Vagyis mindenki van, mindenki ellen,
A Káosz ott az úr. - Amíg békésen
Vezetem a Zöldséges boltomat,
Vagy: teszem azt, a Teherautómmal
Karfiolt szállítok, vagy mittom én, -
….
Ha szomszédomnak épp eszébe jut,
Ne kelljen a kezem föltartanom,
Hanem munkára használjam, - esetleg
Uborkaszámolásra, vagy akármi, -
Ha nem lövök, akkor lelő a másik, -
….
Az Egység. – Ez kell. - És a második:
Áldozni. - Mit? Áldozzunk? – hallom ám:
- A védelemért? Harminc százalékot?
Na, ezt nem kérjük. – Ingyen, - szívesen.
De, kedves jó Zöldségesek, nem így megy.
Ingyen csak a Halál. - A többi: pénzes.
A Védelem. A Béke, Nyugalom,
A Biztonság. - Az életben csak így van.
És mert így van, - soha nem változik!
Én itt, és néhány férfi, odakinn,
Elszántuk azt, - hogy megvédelmezünk.
(Givola és Roma tapsol)