Az 1920-as évek Csehországát idézi a mű: az Osztrák-Magyar Monarchia iránt érzett nosztalgiát, a kisvárosi életet, a mindennapok felgyorsulását. Az álmos kisvárosba folyamatosan beszivárognak az iparosodás és a technikai fejlődés hatásai: megjelenik a rádió, az autó, a gramofon és a jazz. Rövidül a távolság, a munkaidő, az asztal lába, a szoknya – és még Maryska is levágatja gyönyörű, combig érő haját, amely olyan, akárcsak „egy darab Monarchia”.

„A Hrabal-recepció egyik újabb állomása Hargitai Iván rendezése, amely inkább a könyvet vette alapul, ugyanakkor érezhetően a filmben megteremtett képi világra is épített… A Hargitai Iván által rendezett előadás az eredeti történet összes fontos motívumát megjeleníti… A vígjátékot a rendező számos látványos elemmel gazdagította: bábokkal, árnyjátékokkal, néhol akrobatikus mozdulatokkal és burleszkelemekkel érzékeltette az eredeti regény groteszk és abszurd hatásait. A színpadra állított történet szerkezetén keresztül reflektál a capriccio műfajára is, csapongó, szeszélyes és szabad formájú, a jelenetek és dalok kavalkádja váltja egymást.”
(Forrás: Forgách Kinga, magyarhirlap.hu)