Csiky-történetek Bajától Székesfehérvárig
A bajai fősikolás lányok végigszipogták az utat hazafelé az Istenítélet után
tazoltaLehrner Zsolt tíz éve bérletese a Csiky Gergely Színháznak. Na persze akadnak mások is, akiknek évtizedes bérletük van a kaposvári teátrum előadásaira, ám ők nem Bajáról vagy éppen Székesfehérvárról járnak a színházunkba.
- Miért éppen a Csiky a kedvenc?
- Még gimnazista koromban , a '80-as évek második felében értek az első meghatározó élmények a kaposvári társulattal kapcsolatban. A fehérvári Vörösmarty Színháznak akkor még nem volt önálló társulata, befogadó színázként működött. Ez jó volt arra, hogy a közönség megízlelje, hogy másfajta színházi élmény is van, nem csak a hagyományos "flitterözönös operett, vagy unalmasan előadott dráma".Akkoriban az első meghatározó Csiky-s élmények közé tartozott a Paraszt Hamlet, a Pisti a vérzivatarban, az Öngyilkos, és az Állatfarm. 1993 -ban jártam először Kaposváron a Csiky Gergely Színházban, a 94/95-ös évad óta vagyok rendszeres nézője, bérletem azonban 96/97 óta van.
- Kikkel jár a kaposvári színházba?
- A kaposvári színházba járó csapat mindig változik. Négy évig Bajáról szerveztem színházlátogatásokat, illetve szerettettem meg hallgatótársaimmal a kaposvári játékstílust. Később főiskolai oktatók, könyvtárosok, középiskolai tanárok csatlakoztak hozzánk, hogy láthassunk kaposvári előadásokat, a társulatot. Ebben az időben vált szorossá, barátivá a szervező irodában Varga Katával a kapcsolatom. Fősuli után a fehérvári baráti társasággal jöttünk, általában két autóval. A család is szívesen velem tart. Büszke vagyok arra, hogy a 80 éves nagymamám minden évben megkérdezi, hogy mit játszanak Kaposváron , és mikor megyünk (az elmúlt évadban a Windsori víg nők c. előadást látta)!. Tavaly a 4 éves unokaöcsémet "fertőztem meg " a Hagymácskával.
- Kik a kedvenc színészek?
- Természetesen vannak, de a kaposvári teátrum esetében a társulat egésze az, amiért érdemes ide járni. Teljesen más beülni Kaposváron a nézőtérre, mint fővárosunk, vagy más vidéki városok színházaiba. Itt a nézőtéren is azt érezni, hogy a rendezők, színészek, műszakiak... minden a színházról, az elhivatottságról szól. Minőségi alkotások születnek, ez nagyon fontos érték! Ez az értékteremtés és közönségnevelés más színházak, kulturális intézmények számára követendő példa lehetne.
- Gondolom vannak emlékezetes előadások a múltból...
- A stúdióban a Tom Pain-re, a Murlin Murlo-ra, a Kokainfutárra emlékezem a legszívesebben. A nagyszínpadi darabok közül a Bolha a fülben, az Inishmoori hadnagy, Az öreg hölgy látogatása című előadásokra. A tavalyi darabok közül a Három nővérre, és az 56/06 őrült lélek vert hadak című előadásokra az újszerűségük és aktualitásuk miatt. Az egyik legemlékezetesebb élmény azonban az Istenítélethez kapcsolódik. Az előadásnak TV felvétele volt 1996 decemberében. Bajáról délután 4-kor indultunk az előadás kezdetére, este 7-re itt voltunk. Tél lévén a hó lassan ugyan, de szállingózott. Az előadásnak 11-kor lett vége, de akkora hó lett, hogy alig tudtunk elindulni, Bajáig 20-30-cal mentünk, hajnali 4-re értünk haza. De elsősorban nem ez volt az élmény, hanem az előadás. Döbbenetes erejű volt, olyan hatással volt ránk, hogy hazafelé szipogtak, sírtak a lányok, utána hetekig az Istenítélet volt a téma a büfében, tanszéken . Ekkor éreztem, hogy érdemes volt időt , energiát nem sajnálva szervezni a színházlátogatást. Egy másik élményem szintén a bajai évekhez, főiskolai szervezéshez kapcsolódik. Az első szervezésem, a stúdióban játszott Kávéház című előadásra volt. A buszt akkor alig tudtuk megtölteni, lévén, hogy ez volt az első kaposvári szinházlátogatásunk, a Baja környékieknek ekkor még többé - kevésbé ismeretlen volt a kaposvári színház (ekkor már elmentek a régi "hőskor" színészei, és az új generáció játszott) . Mikor hazajöttünk, az előadásnak olyan híre ment, - hogy milyen jó színészek játszanak a kaposvári színházban, milyen jó előadás volt - hogy a későbbiekben kevésnek bizonyultak a buszon az ülések, pótszékeknek a kollégiumi konyhákból a hockedliket hoztunk és tettük be a busz közepére, így 50-52-en is el tudtunk menni.
Végül arra egy példa, hogy milyen kicsi a világ : a fehérvári általános iskolai első osztályos ének tanítónőm, aki az öcsémet írni - olvasni tanította, Kaposvárra jött férjhez, vagy 20-22 éve nem találkoztunk. Egyszer csak szünetben összefutottunk. Nagyon kellemes meglepetés, jó találkozás volt, azóta is váltunk pár szót, mivel egyfajta bérletünk van.
- Melyik darabot várja leginkább ebben az évadban?
- Az idei évadban többször szeretnék a stúdióba eljutni , a nagyszínpadi előadások közül a Karnebált, mert a stúdióban nagyon jó viszhangja volt, sajnos jegyhiány miatt nem tudtam megnézni. Az Amphytryont, valamint a Sötét komédiát a rendezők miatt is kiváncsian várom. Szorosan ugyan nem tartozik ide, de azért jó lenne - a vidékiek kapcsán - ha lennének vasárnap délutáni előadások is. Stúdióelőadásokat gyakrabban be kellene tenni a műsortervbe, mert tavaly 2-3 hónappal előbb elfogytak a jegyek, ez mutatja, hogy ezen darabokra is nagy közönségigény van.
- Még gimnazista koromban , a '80-as évek második felében értek az első meghatározó élmények a kaposvári társulattal kapcsolatban. A fehérvári Vörösmarty Színháznak akkor még nem volt önálló társulata, befogadó színázként működött. Ez jó volt arra, hogy a közönség megízlelje, hogy másfajta színházi élmény is van, nem csak a hagyományos "flitterözönös operett, vagy unalmasan előadott dráma".Akkoriban az első meghatározó Csiky-s élmények közé tartozott a Paraszt Hamlet, a Pisti a vérzivatarban, az Öngyilkos, és az Állatfarm. 1993 -ban jártam először Kaposváron a Csiky Gergely Színházban, a 94/95-ös évad óta vagyok rendszeres nézője, bérletem azonban 96/97 óta van.
- Kikkel jár a kaposvári színházba?
- A kaposvári színházba járó csapat mindig változik. Négy évig Bajáról szerveztem színházlátogatásokat, illetve szerettettem meg hallgatótársaimmal a kaposvári játékstílust. Később főiskolai oktatók, könyvtárosok, középiskolai tanárok csatlakoztak hozzánk, hogy láthassunk kaposvári előadásokat, a társulatot. Ebben az időben vált szorossá, barátivá a szervező irodában Varga Katával a kapcsolatom. Fősuli után a fehérvári baráti társasággal jöttünk, általában két autóval. A család is szívesen velem tart. Büszke vagyok arra, hogy a 80 éves nagymamám minden évben megkérdezi, hogy mit játszanak Kaposváron , és mikor megyünk (az elmúlt évadban a Windsori víg nők c. előadást látta)!. Tavaly a 4 éves unokaöcsémet "fertőztem meg " a Hagymácskával.
- Kik a kedvenc színészek?
- Természetesen vannak, de a kaposvári teátrum esetében a társulat egésze az, amiért érdemes ide járni. Teljesen más beülni Kaposváron a nézőtérre, mint fővárosunk, vagy más vidéki városok színházaiba. Itt a nézőtéren is azt érezni, hogy a rendezők, színészek, műszakiak... minden a színházról, az elhivatottságról szól. Minőségi alkotások születnek, ez nagyon fontos érték! Ez az értékteremtés és közönségnevelés más színházak, kulturális intézmények számára követendő példa lehetne.
- Gondolom vannak emlékezetes előadások a múltból...
- A stúdióban a Tom Pain-re, a Murlin Murlo-ra, a Kokainfutárra emlékezem a legszívesebben. A nagyszínpadi darabok közül a Bolha a fülben, az Inishmoori hadnagy, Az öreg hölgy látogatása című előadásokra. A tavalyi darabok közül a Három nővérre, és az 56/06 őrült lélek vert hadak című előadásokra az újszerűségük és aktualitásuk miatt. Az egyik legemlékezetesebb élmény azonban az Istenítélethez kapcsolódik. Az előadásnak TV felvétele volt 1996 decemberében. Bajáról délután 4-kor indultunk az előadás kezdetére, este 7-re itt voltunk. Tél lévén a hó lassan ugyan, de szállingózott. Az előadásnak 11-kor lett vége, de akkora hó lett, hogy alig tudtunk elindulni, Bajáig 20-30-cal mentünk, hajnali 4-re értünk haza. De elsősorban nem ez volt az élmény, hanem az előadás. Döbbenetes erejű volt, olyan hatással volt ránk, hogy hazafelé szipogtak, sírtak a lányok, utána hetekig az Istenítélet volt a téma a büfében, tanszéken . Ekkor éreztem, hogy érdemes volt időt , energiát nem sajnálva szervezni a színházlátogatást. Egy másik élményem szintén a bajai évekhez, főiskolai szervezéshez kapcsolódik. Az első szervezésem, a stúdióban játszott Kávéház című előadásra volt. A buszt akkor alig tudtuk megtölteni, lévén, hogy ez volt az első kaposvári szinházlátogatásunk, a Baja környékieknek ekkor még többé - kevésbé ismeretlen volt a kaposvári színház (ekkor már elmentek a régi "hőskor" színészei, és az új generáció játszott) . Mikor hazajöttünk, az előadásnak olyan híre ment, - hogy milyen jó színészek játszanak a kaposvári színházban, milyen jó előadás volt - hogy a későbbiekben kevésnek bizonyultak a buszon az ülések, pótszékeknek a kollégiumi konyhákból a hockedliket hoztunk és tettük be a busz közepére, így 50-52-en is el tudtunk menni.
Végül arra egy példa, hogy milyen kicsi a világ : a fehérvári általános iskolai első osztályos ének tanítónőm, aki az öcsémet írni - olvasni tanította, Kaposvárra jött férjhez, vagy 20-22 éve nem találkoztunk. Egyszer csak szünetben összefutottunk. Nagyon kellemes meglepetés, jó találkozás volt, azóta is váltunk pár szót, mivel egyfajta bérletünk van.
- Melyik darabot várja leginkább ebben az évadban?
- Az idei évadban többször szeretnék a stúdióba eljutni , a nagyszínpadi előadások közül a Karnebált, mert a stúdióban nagyon jó viszhangja volt, sajnos jegyhiány miatt nem tudtam megnézni. Az Amphytryont, valamint a Sötét komédiát a rendezők miatt is kiváncsian várom. Szorosan ugyan nem tartozik ide, de azért jó lenne - a vidékiek kapcsán - ha lennének vasárnap délutáni előadások is. Stúdióelőadásokat gyakrabban be kellene tenni a műsortervbe, mert tavaly 2-3 hónappal előbb elfogytak a jegyek, ez mutatja, hogy ezen darabokra is nagy közönségigény van.
