A vihar
Shakespeare utolsó színdarabja a pálcáját kettétörő Prosperóról manapság igen népszerű műnek számít, szünet nélkül műsoron van Pesten és vidéken. Magát megmutatni akaró rendezők édenkertje ez a darab, hisz mindenféle átalakítást, modernizálást, szabdalást kibír. Kecskeméten ezúttal Bagó Bertalan álmodta színre. Földesdy Gabriella kritikája a Kláris újság honlapján
„A vihar” a színpadon Dobri Dániel keleti hangzású zenéjével és égzengésével kezdődik. A színpad közepén egy hatalmas cső terpeszkedik szemben velünk, benne fészkelődik egy hajléktalan férfi rongyokban, motyóval, majd a valóságos vihar darabokra töri a csőből megtestesülő hajót, és utasait hányja, veti, mindezt Ariel (Szemenyei János), a szellem vezényli, akit viszont a hajléktalan irányít, aki nem más, mint Prospero (Kőszegi Ákos). A hajótöröttek istenítéletként élik át a lakatlan sziget urának, Prosperónak rájuk mért büntetését – nem tudják, ki vagy mi áll a háttérben –, elvesznek egymás szeme elől, de mindenki épségben marad, s keresi a többieket.
