Rideg Sándor legelső regénye, a Népszavában folytatásokban megjelent Indul a bakterház kitűnt a kor alkotásai közül. A bakterház lakóit, no meg az égetnivaló Bendegúzt az olvasóközönség és a szakma egyaránt a szívébe zárta. A történet népszerűségét jól mutatja, hogy filmes feldolgozása máig óriási siker, sőt, több színpadi változata is született már a regénynek. A kecskeméti Katona József Színházban november 27-én mutatták be az Indul a bakterház című darabot, olyan neves vendégművészek közreműködésével, mint Mikó István és Nemcsák Károly. A premier előtti napokban Cseke Péter rendezővel beszélgettünk.

Ezt a történetet a filmvászonról ismerik a legtöbben: Koltaival és Haumann Péterrel. Mennyiben fog hasonlítani ahhoz, vagy eltérni tőle a kecskeméti előadás?

-    Véleményem szerint az olvasásnál nincs nagyobb élmény ezért az én kiindulási alapom mindenképpen a kultuszfilmnek is alapot adó regény, Rideg Sándor műve volt – nyilatkozta Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, a darab rendezője. – Úgy vélem, a mi színpadi adaptációnk megközelíti a regény képi világát, stílusát és nyelvi leleményeit. Engem ebben a történetben a fiúcska, Bendegúz sorsa ragadott meg, már csak azért is, mert hasonló helyzeteket éltem át. Tizenegy évesen egy vidéki városból a fővárosba költöztünk a családommal. Teljesen új világba kerültem, és sok nehézséggel kellett megbirkóznom. Ugyanolyan lázadó voltam én is, mint a kamasz Bendegúz, akit azért küld édesanyja a bakterhez, hogy embert faragjanak belőle. De nem csak amiatt kedvelem az Indul a bakterház című regényt, mert a főhősében sokszor magamra ismerek, hanem azért is, mert csodálom azt a szívmelegséget amivel a szerző bemutatja olvasóinak a kecöli iszákos, hazudozó, buta embereket, akiket azonban minden rossz tulajdonságuk ellenére is szeretni kell.

Az előadás érdekesség az lesz, hogy nem egy gyermek, hanem egy fiatal tehetség játssza majd Bendegúz szerepét. Hogyan hidalják át a korkülönbséget?

- Kitaláltam egy kerettörténetet, mely szerint a huszon-egynéhány éves Bendegúz visszalátogat gyermekkora fontos helyszínére. Kapcsolatot teremt a nézőkkel, és elmondja, hogy író szeretne lenni, s szeretné megírni mindazt, ami itt vele történt. S ha már ilyen szépen összegyűlt a közönség, felelevenít néhány jelenetet. Ott a színpadon öltözik át, így lesz újra kisfiúvá. Az előadás végén pedig visszabújik fiatalkori ruháiba, majd elbúcsúzik a közönségtől.

Bizonyos karakterekhez hosszan kereste a színészeket? Az előadásban szereplő vendégművészekre hogyan talált rá?

- Azt tudtam, hogy Mikó Istvánt és Nemcsák Károlyt is szívesen látnám a darabban, de először még más szerepekben gondolkodtam. Sokáig azt terveztem például, hogy Mikó játszaná a banyát, az minden bizonnyal érdekes lett volna. Végül a baktert alakítja, és kiváló. Azok közé a rendezők közé tartozom, akik alaposan felkészülnek egy darabra. Tele van jegyzetekkel és rajzokkal a példányom, mielőtt még elkezdődne a próbafolyamat. Gyakorlatilag az egész előadásnak a „filmjét” látom magamban már jóval a próbák előtt. Persze mindez csak azért van, hogy a próbák alatt, a színészekkel közös munka során teljesen megváltozzon. Úgy vélem, fontos, hogy a rendező irányt tudjon mutatni a kollégáknak, hogy legyen egy konkrét elképzelése arról, amit látni szeretne a színpadon.

Van néhány nagyon emlékezetes jelenet a történetben, amit biztosan vár a közönség. Lesz szilvásgombóc-dobálás?

- Természetesen, hiszen ez elmaradhatatlan. Még azt is elárulom, hogy igazi gombócok is lesznek, amit elfogyasztanak a szereplők, a dobálózást viszont preparátumokkal oldjuk meg.

Ez egyébként egy nagyon kellékigényes darab, hihetetlenül sok apróságra kellett odafigyelnünk. Hosszú, de nagyon emlékezetes volt a próbafolyamat, és úgy érzem a közönség is szeretni fogja ezt az előadást.